Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)

30 Büntetőjogi Döntvénytár. Nyilvánvaló tehát, hogy a vádlottnak az említett lap munkatársa előtt közzététel céljából tett nyilatkozata, a kir. ügyész által beadott és ugyanakkor nyilvánosságra hozott vádirat tartalmához kapcsolódik és összefüggésben mérlegelt tartalma szerint, az ügyészi vádirat jogászi bírálatát foglalja magában, amennyiben a vádlottnak az ügyészi vádirattal részben ellentétes álláspontját kívánja indokolni és kidomborítani. Kétségtelen az, hogy a sajtóközleménynek vád tárgyává tett része, a főmagánvádló általános (társadalmi) értékét nem sérthette nagyobb mértékben, mint azt a nyilvánosságra hozott és ekként hatóságnak nyilvános iratává vált ügyészségi vádirat is megtette, melyet mint hatóság nyilvános iratát, a vádlott ismertethetett és a tárgyilagosság határai között, a sajtó munkásait illető jognál fogva bírálat tárgyává is tehetett. Igaz ugyan, hogy a vádirat a főmagánvádlót bűnsegédi bűnrészességgel vádolja, míg a vádlott nyilatkozata szerint, fó'magánvádló tettesi minőségben lett volna megvádolandó, ámde ez az állítás lényegileg nem más, mint a vádlottnak a vádirat tartalmára alapított olyan kijelentése (állásfoglalása), amely a vádiratban kiemelt tényállásnak, az ügyészi állásponttól eltérő és a vádlott jogi felfogásának megfelelő értéklését jelenti és így nem lépi túl azokat a korlátokat, amelyeket valamely kérdésnek szakszerű tárgyalásánál és bírálatánál be kell tartani, vagyis a vádlott nyilatkozata lényegében a hű szellemű és igaz közlés határai között maradt. Már pedig az ilyen közlés miatt, a St. 44. §-ának rendelkezése szerint bűnvádi eljárásnak nem lehet helye. Tévedtek tehát az alsóbbfokon eljárt bíróságok akkor, amidőn a vádlott bűnösségét a fentiekben megállapított hív közlés, mint a bűnvádi eljárást kizáró ok fennforgása dacára is megállapították. Ezért az alsóbb bírói ítéleteknek a Bp. 385. §. 1. c) pontjában jelzett semmisségi okból történt megsemmisítése mellett, vádlottat az ellene emelt vád alól fel kellett menteni. . . = Hiv szellemű és igaz közlésre 1. BDtár XIX. 105.; XX. 20.; XX. 33.; BHT EH 807. 20. Anyagi halmazatot kell megállapítani, ha a rágalmazó tényállítás más-más alkalommal más-más tanú jelenlétében használtatott. (Kúria 1929 jan. 8. B IIL 501/1928. sz.) Indokok : . . . Amennyiben a rágalmazó tényállítások a tanuk előtt más-más alkalommal bár ismételve használtattak,