Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)

Büntetőjogi Döntvénytár. 25 alapján szabta ki a fiatalkorú vádlottra a büntetést, és ezzel figyelmen kívül hagyta a Bn. 18. §-ának azt a rendelkezését, hogy a fiatalkorú ellen teendő intézkedések (17. §.) megválasztásánál a fiatalkorú egyénisége, értelmi és erkölcsi fejlettségének foka, életviszonyai, továbbá az eset összes többi körülményei mérvadók, hogy továbbá ezekhez képest az az intézkedés alkalmazandó, amely a fiatalkorú jövőbeli magaviselete és erkölcsi fejlődése szempontjából kívánatosnak mutatkozik. Téves ez az érvelés azért, mert fiatalkorúak ellen teendő intézkedés megválasztásánál kizárólag a Bn. fent hivatkozott rendelkezései az irányadók, és ennek következtében a bűncselekmény minősítésénél már figyelembe vett körülmények is a Bn. 18. §. értelmében a fiatalkorú ellen teendő intézkedés tekintetében újból ós külön értékelhetők. így jelen esetben az intézkedés szempontjából éppen nem hagyható figyelmen kívül az a lényeges tény, hogy a fiatalkorú vádlott a bűncselekményt a házasságot ígérő szerető elhagyása folytán benne keletkezett elkeseredés és a szégyenérzés hatása alatt követte el. De nem hagyhatók figyelmen kívül a környezettanulmány adatai sem, mely szerint a fiatalkorú egyébként mindig jó magaviseletet tanúsított, megmegfelelő jó környezetben élt és mely szerint csakis szerencsétlen körülmények folytán került a bűncselekménybe. Ezekre való tekintettel a kir. Kúria az elsőfokon eljárt kir. törvényszók által alkalmazott intézkedést (egy havi fogházat) találta a fiatalkori! jövőbeli magaviselete és erkölcsi fejlődése szempontjából kívánatosnak. Minthogy tehát a kir. ítélőtábla a törvénynek a fiatalkorú ellen teendő intézkedésre vonatkozó lényeges rendelkezését (Bn. 18. §.) megsértette és ezzel nem csak a Fb. 39. §. 2. pontjában meghatározott, de az időközben életbelépett II. Bn. 28. §-ába ütköző semmisségi, okra is nyújtott alapot, a kir. Kúria a kir. ítélőtábla ítéletének az intézkedésre vonatkozó részét e semmisségi okból megsemmisítette és az elsőfokú bíróság ítéletének az intézkedésre vonatkozó részét hatályába visszaállította. 15. Ha a sértett nem emel vádat az egész sajtóközlemény miatt, akkor a bíróság a tettazonosság elvének sérelme nélkül nem állapíthatja meg a vádlott bűnösségét a sajtóközlemények vád tárgyává nem tett részei miatt is. Ez azonban nem akadálya annak, hogy a valóság bizonyításának elrendelésénél a sajtóközlemény egész tartalma figijelembe vetessek. (Rúria 192g okt 1Q R L 9285/1927 sz )