Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)

10 Büntetőjogi Döntvénytár. határozatában a bejelentett semmiségi panaszok elutasítása mellett kimondotta, hogy a sértettnek az újrafelvett eljárás folyamán van joga a vád átvételére, mert ha már az újrafelvétel az ügyészségi megbízott indítványára elrendeltetett, akkor az eljárás további menetében mindazon kérdésekre nézve, melyek iránt a Bp. 445—462. §-aiban külön intézkedés nem foglaltatik, az alapeljárásra vonatkozó szabályok az irányadók, ezek szerint pedig sértettek, mint pót magánvádlók, a vád átvételére és a Bp. 462. §-ának hatodik bekezdése szerint az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésre jogosultak s így a Bp. 384. §-a 11. pontjának a védő által vitatott esete nem forog fenn. II. A súlyos testi sértés bűntette miatt elítélt W. Gyula javára elrendelt újrafelvételi eljárás folyamán hozott elsőbírósági felmentő ítélet ellen a kir. ügyész részéről a vádlott terhére bejelentett fellebbezést a kir. főügyész visszavonta s ennek folytán a sértett, mint a Bp. 42. §-a szerinti pótmagánvádló, a kir. ügyész fellebbezését a Bp. 383. §-ának III. 2. b) pontja alapján magáévá tette. A fellebbviteli főtárgyalás a pótmagánvádlónak tekintendő sértettnek ezen fellebbezése folytán megtartatván, a kir. ítélőtábla az elsőbíróság felmentő ítéletét helybenhagyta s ezen ítélet ellen a nevezett pót magánvádló most már a Bpn. 31. §-a alapján semmiségi panaszt jelentett be. Ezt a semmiségi panaszt a kir. Kúria 1924. évi április hó 9. napján B. I. 1661/34. 1924. szám alatt hozott végzésével visszautasította, mert a sértett semmiségi panasz bejelentésére nem volt jogosult. A Bp. 43. §-ának utolsó és a Bp. 449. §-ának első bekezdése értelmében ugyanis — mondja az indokolás — a pótmagánvádló nem kórheti az eljárás újraf öl vét el ét, vagyis az újrafelvétel eseteiben pótmagánvádnak helye nincsen. Minthogy pedig a közvádló által bejelentett fellel>be/,es visszavonásának a vád elejtésével azonos jogi hatálya van, ennélfogva a sértett a fennforgó esetben pótmagánvádlói minőségben nem léphetett a közvádló helyébe, annak fellebbezését nem tehette magáévá s illetve a per elsőfokú elbírálása folyamán sem léphetett fel vádlóként, tehát a közvádló megnyugvása esetében sennniségi panaszhoz sem volt joga. III. Ezen két határozat a felvetett elvi kérdés tekintetében szöges ellentótben lévén, a kérdés tárgyában helye van döntvény hozatalának s a jogegységi tanács a II. alatt ismertetett kúriai határozatban elfoglalt s kimerítően indokolt álláspontot tartotta helyesnek s ennek megfelelően hozta meg határozatát , mert ez felel meg a Bp. 43., 449. és 462. §-aiban foglalt rendelkezések) iek.