Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)

4 Büntetőjogi Döntvénytár. De ilyen hézag a törvényben tulajdonképpen nincs is. Mert a Bp. 276. §-ának második és harmadik bekezdést' azt a rendelkezést is tartalmazza, hogy a bíróságnak abban az esetben, ha a kir. ügyészség a vádirat benyújtása után, de még a "vádtanácsi vagy törvényszéki tárgyalás előtt ejtette el a vádat (s vizsgálat még nem volt), a vádelejtésről a sértettet azzal a figyelmeztetéssel kell értesíteni, hogy nyolc nap alatt kell a vizsgálat elrendelését indítványoznia, mert különben róla az vélelmezendő, hogy a vád képviseletét nem hajlandó átvenni. Ha tehát a sértett a vádirat beadása utáni szakban is köteles a vizsgálat elrendelését záros határidő alatt indítványozni, akkor — ellenkező törvényes rendelkezés hiányában — semmi észszerű indok nem szólhat az ellen, hogy a sértett ne legyen erre kötelezhető akkor, ha már a nyomozás megszüntetése után veszi át a pótmagánvád képviseletét. Megállapítja egyébként a jogegységi tanács, hogy a kir. Kúriának a főmagánvádas sajtóügyekben tett észlelete szerint a vizsgálóbírák főmagánvádas ügyekben, mikor a nyomozást a rendőri hatóság szünteti meg (Bp. 101. §. 2. bekezdése) s mikor a vád képviseletére való külön jelentkezés szüksége fogalmilag van kizárva — a főmagánvádlót a Bp. 49. §. utolsó bekezdésében foglalt jogkövetkezmények terhe alatt rendszerint fel is hívják a vizsgálati indítványnak nyolc nap alatt való benyújtására. Ha ez a gyakorlat törvényes és indokolt a főmagánvádlóval szemben, természetszerűleg még indokoltabb a pótmagánvádlóval szemben. Mindezekre tekintettel, a jogegységi tanács a felvetett elvi kérdést a határozat rendelkező része értelmében, vagyis a 879. számú E. H.-tól eltérően döntötte el. Kelt Budapesten, a kir. Kúria büntető jogegységi tanácsának 1928. évi december hó 7-ik napján tartott ülésében. Hitelesíttetett a kir. Kúria büntető jogegységi tanácsának 1928. évi december hó 7-ik napján tartott ülésében. 2. A kir. Kúria jogegységi tanácsának 21. számú büntető döntvénye. «Megszüntefi-e az erőszakos nemi közösülés büntethetőségét az a körülmény, hogy a tettes és a sértett között az elsőfokú bíróság jogerőre még nem emelkedett ítéletének kihirdetése után, de a bűnvádi ügyben utolsó fokon eljáró bíróság véghatározatának kihirdetése előtt házasság jött létre?» (Vonatkozással a kir. Kúriának egyfelől 10,759/1892. B. számú végzésére, másfelől 345/1894. B. számú ítéletére.)