Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)

2 Büntetőjogi Döntvényiái \ elvi jelentőségű határozata (E. H.) szerint : «a vizsgálat elrendelése iránti indítvány meg vagy meg nem tétele és annak az elévülési határidőn belül mely időpontban való megtétele a vádló szabad elhatározásától függ. Sehol nincs törvényes rendelkezés arra nézve, hogy a főmagánvádlót vagy általában a sértettet a vizsgálati indítvány beadására hatóságilag fel lehet vagy fel kell hívni, sőt az erre való figyelmeztetés kötelezettsége sincs törvényileg előírva». A koronaügyész a sikkasztás bűntettével terhelt dr. B. József bűnügyében a Bp. 441. §-a értelmében a jogegység érdekében való perorvoslattal élt a vizsgálóbírónak és a vádtanácsnak azon végzései ellen, amelyekben kimondották azt, hogy a pótmagánvádló a vizsgálati indítvány beadására záros határidő alatt nem kényszeríthető s a pótmagánvádló az elévülési időn belül bármikor előterjesztheti vizsgálat iránti indítványát. A kir. Kúriának a Bp. 441. §-a értelmében eljáró büntető jogegységi tanácsa 1928. évi október hó 5. napján tartott ülésében alaposnak találta a perorvoslatot, érdemleges határozatot azonban annak tárgyában nem hozott, mert az ellentétes lett volna a B. H. T.-be felvett fenti E. H.-tal, mely pedig a Ppé. 70. §-ának 1. pontjában foglalt rendelkezés értelmében a kir. Kúriára mindaddig kötelezően irányadó, míg az abban tárgyalt elvi kérdést a jogegységi tanács ellenkezően el nem dönti. Ennek folytán a jogegységi tanács csak azt mondotta ki, hogy ettől az E. H.-tól eltérni kíván s ehhez képest a tárgyalás alatt volt ügynek elintézését a Ppé. 72. §-a és az 59,200/1912. évi I. M. számú rendelet 3. §-ának 1. pontja értelmében felfüggesztette s az elvi kérdést ugyanezen szakasz 2. pontja értelmében megszövegezte s az összes iratokat a kir. Kúria elnökének bemutatta, aki az idézett rendelet 7. és 8. §-ai értelmében az elvi kérdés eldöntése végett a jogegységi tanácsot egybehívta. II. A B. H. T.-ba 879. szám alatt fölvett s fentebb ismertetett E. H. indoka az volt, hogy a törvény csak a vádátvételre és a vádirat beadására nézve írja elő a Bp. 42. és 276. §-aiban záros határidő kitűzését, azonban a Bp. 99., 101., 104. és 105. §-ainak rendelkezéséiből kitűnőleg a vizsgálati indítvány meg vagy meg nem tétele és annak az elévülési határidőn belül mely időpontban való előterjesztése a vádló szabad elhatározásától függ ; annak nem kötelessége, hanem joga ; ennek folytán a vizsgálóbíró a nyomozás befejezése után hozzá beérkező bűnügyet a vizsgálati indítvány beterjesztéséig, az elévülési határidőn belül csakis nyilvántartásba helyezni tartozik, de nem hívhatja fel a magánvádlót a vizsgálati indítványnak záros határidőn belül való beadására.