Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)

132 Büntetőjogi Döntvénytár. A jelen ügyben a vádlott csak azt állította, hogy ő a főmagánvádló ellen csalás és sikkasztás miatt bűnvádi eljárást tétetett folyamatba. Ez az állítás nem annyit jelent, hogy a főmagánvádló csalt és sikkasztott, mert hiszen ezt csak az illetékes büntetőbíróság állapíthatja meg, hanem ez az állítás csak annyit jelent, hogy a vádlott indokoltnak találta a főmagánvádló ellen ezen cselekmények miatt bűnvádi följelentést tenni s így a bűnvádi eljárást megindítani. Valósága esetében ez a tényállítás felelősségteljesebb, mint a bűncselekmény elkövetésének puszta állítása, mert a vádlott a feljelentésért, ha ez alaptalannak bizonyul, — esetleg a Btk. 227. §. vagy a Bv. 20. §. — a feljelentés megtételének állításaért pedig, esetleg a tiltott közlésre vonatkozó jogszabályok alapján is felelősséggel tartozik. Ha tehát a rágalmazási pör vádlottja csupán azt állítja, hogy ő a főmagánvádló ellen csalás és sikkasztás miatt bűnvádi eljárást tétetett folyamatba, akkor a Bv. 16. §. alapján exculpálhatja magát azzal, ha bebizonyítja, hogy á bűnvádi följelentést megtette s ez az állítás megtétele idejében nem utasíttatott vissza, mint teljesen alaptalan (Bp. 34. §.). A jelen ügyben a vádlott bizonyította, hogy még 1926 május havában, tehát a vádbeli tényállítás megtörténte előtt három hónappal a főmagánvádló ellen csalás és sikkasztás miatt bűnvádi följelentést tett, melynek folytán a nyomozás teljesíttetett. Igaz ugyan, hogy a nyomozást a kir. ügyészség megszüntette, de a vonatkozó határozat csak 1926 augusztus 24. napján kézbesíttetett a vádlott ügyvédjének, a vád alapjául szolgáló röpirat pedig már augusztus 20-án nyomattatott ki s nyomban ezután szét is küldetett. A vádlott különben is az ügyészi határozat ellen a kir. főügyészhez folyamodott, majd a vizsgálat elrendelését is kérte s e kérelmével jogerősen csak 1927. nov. 28-án utasíttatott el. A fenti határozatnak, valamint a hitelrontás tárgyában hozott ügyészi határozatnak indokolása és a munkaügyi bíróság ítélete pedig azt mutatja, hogy a följelentés nem volt teljesen alaptalan. Ily körülmények között s tekintettel arra is, hogy a vádlott a szóban forgó tényt nem sértés céljából, hanem jogos magánérdekének megóvása végett a főmagánvádló jogtalan eljárásának megvilágítása céljából állította, a kir. Kúria azt találta megállapítandónak, hogy a vádlott azt, amit állított, be is bizonyította s így a Bv. 16. §. értelmében ki van zárva a rágalmazás megállapítása . . . = V. ö. a jelen kötetben 15.és 16. sorszámok alatt közölt határozatokat.