Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)

96 Büntetőjogi Döntvénytár. 115. A szigorított dologházi őrizetnek a bíróság részéről meghatározott legrövidebb tartamába a mellőzendő ' fegyházbüntetésnek kiállott része nem számítható be. Az őrizet foganatbavételének idő-pontjául azonban a fegyházbüntetés megkezdésének napját kell tekinteni. (Kúria 1929 máj. 22. B III. 2254/1929. sz.) Indokok: ... A II. Bn. 39. §. 1. bek.-ben foglalt rendelkezés természetéből folyólag a szigorított dologházba utalásnak a bíróság részéről meghatározott és legrövidebbnek tekintendő tartamából mi sem engedhető el és így abba beszámításnak sem lehet helye. A foganatba vétel időpontjának meghatározása tekintetében mégis kiemeli a kir. Kúria a következőket : A II. Bn.-ben szervezett szigorú dologházba utalás — ellentétben az 1913. évi XXI. tc.-en alapuló dologházba utalással — nem járulékos és kapcsolatos, a szabadságvesztés büntetést követő, hanem azt helyettesítő intézkedés. Amidőn tehát a II. Bn. 38. §. 2. bek. visszaható erővel a szigorított dologházba utalást rendeli el, ugyan-e visszaható erőnél fogva a mellőzendő fegyház büntetésnek kiállott része olybá veendő, mintha helyette is mellőzésével már eredetileg szigorított dologházba való utalás mondatott volna ki. A büntetési és biztonsági rendszabályi rendszer elvi ellentéteinek ily módon való méltányos kiegyenlítése annyival indokoltabb, mert a II. Bn. az ilyen átmeneti esetek külön szabályozására rendelkezést nem tartalmaz és mert ily kiegyenlítéssel az egyéni érdek is némi méltánylásban részesül, az állami érdeknek, a Bn. társadalomvédelmi célzatának megvalósítására pedig tág tér áll nyitva, mert a szigorított dologházi munkáltatás, javítás az eredeti fegyházi időtartam maradék ideje alatt is megkülönböztetetten foganatosítható s ha nem jár sikerrel, a további benttartásnak a lehetősége is érintetlen. Ez okból kellett az intézkedés foganatba vételének időpontját a szabadságvesztés büntetés végrehajtása megkezdésére tenni. . . 116. Pénzbeli elégtétel iránt támasztott igény (St. 39. §.) elutasítása. (Kúria 1929 ápr. 3. B I. 1080/1928. sz.) Indokok : . . . Megsemmisítette a kir. Kúria a nem vagvoni kár megítélésére vonatkozó rendelkezést, mert annak megítélését nem tartotta méltányosnak. Ennek a kérdésnek elbírálásánál a kir. Kúria figyelembe vette az eset összes körülményeit, ide-