Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)

li ihi tető jof/ i Dönti 'én ytár. 7:. hamis vádnál a vádnak kell bizonyítani — a bizonyítás rendes szabályai szerint — a vád valótlanságát, úgy a By. 20. §. alá eső vétség esetében is a bizonyítás terhe a vádló oldalán van. A valóság bizonyításának a Bv. 13—16. §-aiban foglalt szabályai tehát csak a Bv. I. fejezetében tárgyalt bűncselekményekre vonatkoznak, de nem érvényesek a II. fejezetben önállóan tárgyalt, más természetű vétségre, amelyre az I. fejezetben foglalt rendelkezések közül a Bv. 21. §. 3. bek. szerint csupán a Bv. 6. §. 2. és 3. bek. rendelkezéseit lehet megfelelően alkalmazni . . . = V. ö. BDtár XX. 30.; XXII. 77. 88. A közhivatalnok, aki megvesztegettetvén, hivatali hatáskörében hamis közokiratot állít ki, a Btk. 467. és 393. §-ai alá eső és egymással anyagi halmazatban álló bűncselekményeket követi el. (Kúria 1929 márc. 12. B III. 1346/1928. sz.) Indokok: ... A Btk. 392. §-ban foglalt rendelkezés kifejezetten («aki az előbbi szerepben (391. §.) — megbatározott cselekményt stb.») a 391. §-sal hozható csak kapcsolatba, mert e bűncselekmény a 391. §-ban meghatározottnak a súlyosbított esete. Másfelől a Btk. 467. §-a alá eső bűncselekményt a közhivatalnok minden más kapcsolatos, de önálló bűncselekmény elkövetése nélkül is, már a jutalomnak vagy akárcsak az erre vonatkozó ígéretnek elfogadásával és a kötelességszegésnek önálló bűncselekményt nem is alkotó megvalósításával is befejezi, amiből helyesen csak az következhetik, hogy ha a közhivatalnok a törvényhely keretén kívül eső, a Btk.-ben körülírt más — az adott esetben közokirathamisítás bűncselekményét is elköveti, nem lehet egy bűncselekményről szó, hanem —figyelemmel arra, hogy a törvény ily esetben összefoglalt bűncselekményt nem állapít meg, a Btk. 467. és 393. §-ai alá eső és egymással anyagi halmazatban álló bűncselekményeket kell megállapítani, amely helyes minősítésnél aztán a jogtalan vagyoni haszon jogi eleme is kellő értékelést talál . . . 89. A sértettnek az a nyilatkozata, hogy a vádlott megbüntetését nem kívánja, a magánvádról való joghatályos lemondást foglal magában még akkor is, ha ez