Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

Büntetőjogi Döntvénytár. II. (Kúria 1928 márc. 14. B II. 2320/1927. sz.) Indokok: ... Az irányadó tényállás az, hogy K. József, Rákoskeresztúr községben lakó ablaktisztító munkás, egy Budapesten 1923. évi február hó 10-én K. Béla aláírással ellátolt munkáshetijegy váltására szolgáló Igazolványt nyújtott be a rákoskeresztúri községi elöljárósághoz abból a célból, hogy ezt az elöljáróságnak arra hivatott tagja aláírásával és a község pecsétjével ellássa. Ennek az igazolványnak a munkaadó által kitöltött része azt tartalmazta, hogy a nevezett vádlott az aláíró K. Béla parkettásmester üzemében Budapesten, mint parkettbeeresztő van rendszeresen foglalkoztatva, így mint állandó munkás Rákoskeresztúrtól Budapest keleti pályaudvarig történő utazáshoz munkáshetijegy váltására jogosult. Azonban K. József vádiolt a nevezett cégnél alkalmazva nem volt, mert K. Béla parkettásmester Budapesten nem lakott, ily nevű egyénnek parkettkészítő üzlete nem volt, így a vádlott által beadott igazolvány hamis adatokat tartalmazott és erről a vádlottnak tudomása volt. A vádlott ennek dacára azt az elöljáróság által igazolással elláttatta és az ennek alapján két ízben kiállított munkás hetibérletjeggyel huszonnégy ízben jogosulatlanul utazott, miáltal a Máv.-nak 2880 K kárt okozott, A kir. ítélőtábla a közokirathamisítás bűntettét azért nem találta megállapíthatónak, mert a községi elöljáróság feladata az igazolás alkalmával csak az volt, hogy a vádlottnak előtte történt névaláírását hitelesítse, továbbá a vádlottnak abban az időben Rákoskeresztúron való lakását igazolja; vagyis az elöljáróság — aláírásával és pecsétjével — a munkaadó által kiállított tartalom valódiságát nem bizonyította, így a magánokirat e részét közokirat hatályával fel nem ruházhatta. Ez az érvelés téves . . . . . . K. József vádlott akkor, amidőn az igazolvány első részét valótlan adatok beírásával töltötte, vagy töltette ki, a községi elöljáróságot tudatosan félrevezette és ezzel szándékosan közreműködött arra, hogy saját jogviszonyainak lényegére vonatkozólag valótlan adatok vezettetlek be a közokirattá vált igazolványba, és tette ezt azért, hogy önmagának jogtalan vagyoni hasznot szerezzen. Elkövette tehát a Btk. 400. §. 2. bekezdésében meghatározott közokirathamisítás bűntettét, miként ezt különben a kir. Kúria már más határozatában is (B. H. T. 631. sz.) kimondotta. Tévedett a kir. ítélőtábla, amidőn a vádlott cselekményét csalás vétségének minősítette . . .