Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

42 Büntetőjogi Döntvénytár. Elítéltre ugyanis a külön ítéletekkel egy évi és kéthónapi börtön és egyévi börtön szabatott ki. Amikor tehát a kir. tör­vényszék összbüntetést kiszabó ítéletében ezt a két büntetést egy évi és tízhónapi börtönbüntetésbe foglalta össze, a szabadság­vesztés-büntetések össztartalmából négy hónapot engedett el. A kir. Küria megítélése szerint azonban az összbüntetésnek a kir. törvényszék állal ekként történt meghatározása nem előbbi ítéle­tekkel kimondott büntetések tartama és súlyosságuk aránya alap­ján történt, A kir. Kúria ugyanis úgy találta, hogy négy hónap­nak az elengedése sok azzal a hátránnyal szemben, hogy a két külön ítéletben kiszabolt hosszabb tartamú szabadságvesztés­büntetéseket az elítéltnek az összbüntetés kiszabása folytán egy­folytában kell kiállania s pedig annál inkább, mert mindkét büntetés börtönben, tehát egyforma súlyú büntetési nemben van megállapítva; továbbá, mert az összbüntetésbe foglalt egyik ítélet (1 év két hó börtön) már összbüntetéses ítélet, amely az arányo­sítást az elítélt javára egyízben már ki is merítette. Ezért a kir. Kúria a kir. törvényszék ítéletének az összbün­tetést megállapító részét a Bp. 518. §-ában meghatározott sem­misségi okból megsemmisítette s az összbüntetést kétévi és egy­hónapi börtönben állapította meg. 25. Az a körülmény, hogy a végrehajtó az 1881: LX. tc. 50. §. ut. bek. ellenére általa meg nem szemlélt ingóságot vett zár alá, nem zárja ki a Blk. 359. §. alkalmazását, ha a végrehajtó a végre­hajtást rendelő végzést, a végrehajtást szenvedő tá­vollétében, a végrehajtást szenvedő feleségének kéz­besítette, neki a foglalás megtörténtét megmondotta, ennek jelentőségére őt figyelmeztette és minderről a végrehajtást szenvedő vádlott a feleségétől tudomást is szerzett (Kúria 1927 szept. 7. B 111. 5448/1926. sz.) Indokok: Avádlott azzal védekezett,hogy a foglalás azalatt tör­tént, míg ő a lóval és szekérrel Debrecenben járt a végből, hogy ezeket eladja. A lovat ez alkalommal el is adta, a nélkül, hogy an­nak lefoglalásáról tudomása lett volna. Azonban később, bár a foglalásról a felesége révén már értesült, eladta a szekeret is, mert úgy gondolta, hogy mivel a foglalás az ő távollétében tör­tént és a végrehajtó sem a lovat, sem a szekeret nem látta, mi­kor azokat lefoglalta, a foglalás érvénytelen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom