Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

Bürtlelöjogi Döntvénytár. 9 Ezek szerint a közönséges csalás tényálladékát a vétkes bukás sem kompenzálja, meri kerete szűkebb, semhogy ez ebbe beleférjen. Elvileg tehát a csalárd vagy vétkes bukás mellett a közön séges csalás megállapításának nincs törvényi akadálya. Áttérve a konkrét esetre, a kir. Kúriának nincs kétsége abban, miként a telt azonosság keretében kellő perorvoslat mellett az említett bűncselekmények egyikéről a másikára jogi akadály nélkül lehel átmenni. Érdemben pedig a kir. Kúria megítélése szerint kétségtelen, hogy a vétkes bukás kérdéses (Btk. 416. §. 4. p.) esetéi kimeríti már maga a jóhiszemű új adósság csinálás is, amivel szemben abban a tevékenységben, amelyet a hitelezés elérése céljából a való tények szerint a vádlott kifejlett, a megtévesztő fondorlat, a károkozás és a jogtalan vagyoni haszon szerzésére irányuló célzat, e törvényhely keretét meghaladó többlet, amely a büntető törvénynek vonatkozó és a Btk. 416. §-ában foglaltaknál súlyosabb rendelkezései alapján bírálandó el. Már pedig jelen esetben a vádlottnak a rendelkező részben valóknak elfogadott tényei, amelyekhez járul még az, hogy a vádlott már 1924. évi május hótól kezdve a kosztpénzre felveti lőkék kamatait is csupán újabb kosztpénzből tudta fedezni és ekként a vádlottnak igen jól kelleti tudnia, hogy régóta fizetésképtelen és mégis ennek dacára fizetésképességet és készséget színlelve, sőt a B. Sándor esetében még a fizetésnek órára való megtörténését írásban igérve, kihasználva a sértettekkel való régibb összeköttetésből keletkezelt bizalmát, szerez újabb hitelben árut, kétségtelen, hogy a vádlottal a sértett felek megkárosításával a vagyoni haszonszerzés célzala vezette, amelynek elérésére megtévesztő fondorlatot használt. Cselekménye tehát a Bp. 50. §-a alá eső két csalás bűntettének a témálladékát meríli ki. Miért is őt a kir. főügyész részéről a Bp. 385. §. 1. b) pontja alapján használt és ekként alapos semmisségi panasz következtében ezekben bűnösnek kellett kimondani. . . . = Fizetésképtelenség ismérvei: BDtár XI. 201.; BDtár VII. 114. BJT XXII. 88.; BJ7 LXVII. 60. — Adósságcsinálás fizetésképtelenségben : Dtár III. I VII. 75. ; XII. i.; BDtár VI. 273. 4. /. A közös végrehajtási cselekmény az anyagi halmazat fennforgását egyáltalán nem zárja ki, ha a jogtárgy más-más és a törvényileg védett jogi értékek egymástól különböznek. Izgatás és a St.