Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

Büntetőjogi Döntvénytár. következése nem is tényálladéki elem, holott a közönséges csalás befejezett formájában az. A vétkes bukás esetét kimeríti már maga a jóhiszemű új adósságcsinálás is, amelyhez viszonyítva a megtévesztő fondorlat, a károkozás és a jogtalan vagyoni haszon szerzésére irányuló célzat oly többlet, amelynek fölszívódása már csak azért is lehetetlen, mert a súlyosabb bűncselekmény nem olvadhat bele a kisebbe. (Kúria 1927 okt. 18. B III. 7690/1926. sz.) indokok: A kir. ítélőtábla ítélete ellen semmisségi panaszt jelenlettek be: a közvédő a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján, mert a vádlott fizetésképesnek tarlotia magát, tehát az árukai jóhiszeműen rendelte meg; a kir. főügyész viszont a Bp. 385. §. !. a) és b) pontja alapján a két csalás alól való felmentés, illetve e csalásoknak a Bik. 416. §-ának 4. pontja alá vonása miatt. I. Az irányadó tényállás szerint a vádlott üzlete menetét már 1924. évi május hótól kezdve csakis heli 4—5%-os kosztpénzek felvételével tudta fenntariani, annyira, hogy az 1924. évi december hó 31. napjáig koszipénz kamat fejében 100 millió koronánál többet fizetett és a kosztpénzek legnagyobb részéi is az előzőleg felvett kölcsönök kamatai fedezésére kellett fordítania. Ily körülmények között a vádlott nem állathatta magát 1924. évi december hó 31. és 1925. évi január hó elején azzal, hogy ő fizetés-képes; ellenkezőleg nagyon jól kellett tudnia, mint ezt az alsófokú bíróságok helyes okfejtéssel meg is állapították, hogy az elkövetett csalások és a két zálogjog engedélyezésének fenntebb jelzett idejében már rég fizetésképtelen volt. Amit igazol különben az is, hogy 1925. évi január hó elején már maga a vádlott az, aki a kényszeregyességet kéri. Megdől tehát ezzel a jóhiszemű eljárásra alapított védekezése és ezzel kapcsolatban a Btk. 416. §-ának 4. pontjába üiköző bűncselekmény (a S. Edéné és a S. Frigyes javára engedélyezett két zálogjog) miatt bűnössége a törvény megsértése nélkül állapíttatott meg. II. Nincs oly általános jogszabály, amelynél fogva a csalárd és a vétkes bukással kapcsolatosan elkövetett más bűncselekmények a csalárd vagy vétkes bukás törvényes tényálladékával föltéllenül törvényes egységet alkotnának, tehát külön megállapíthatók nem lennének, különösen akkor, ha a külön bűncselekményekhez hasonló elkövetési cselekmények a Btk. 414—416. §-aiban felvéve nincsenek. Ezt tartotta szem előtt a bírói gyakorlat, ami-