Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

126 Büntetőjogi Döntvénytár. az adott jutalom folytán a menetjegy megváltását nem követelte és őt menetjegy nélkül engedte utazni: F. H.-t a Btk. 467. §-ában meghatározott megvesztegetés bűntettének elkövetésére szándékosan rábírta . . . 89. Hivatali sikkasztás bűntettét követi el a villamosvasúti kalauz, aki a kézhezvett viteldíjért azért nem adott ki menetjegyet, hogy a viteldíjat magának megtartsa. Befejezett sikkasztás. (Kúria 1928 szept. 12. B U. 3743/4927. sz.) Indokok: ... A villamosvasút kocsiján alkalmazott kalauznak, mint közhivatalnoknak, hivatali kötelessége, hogy a kezeihez lefizetett menetdíj ellenében az utasnak az őt megillető menetjegyet egyidejűleg kiszolgáltassa. Megtörténhetik ugyan az, hogy az esetben, ha valamely megálló helynél nagy tömegben szállnak fel az utasok, a nagymérvben igénybe vett kalauz a sietségben valakinek elfelejt menetjegyet adni, ámde a jelen esetben ilyen tévedésről szó sem lehet. A megállapított és valónak elfogadott tényállás szerint H." J.-né egyedül szállott fel a 28. számű vonat első kocsijának első perronjára, az oda kijövő vádlott elsőbben is azt kérdezte a neki 2000 K-t átnyújtó nőtől, meddig akar utazni, majd amidőn megtudta, hogy az utas a felszállás helyétől számított harmadik megállóhelyen fog leszállni, a pénzt táskájába tette, menetjegyet neki nem adott, az első perront elhagyta és a kocsi hátsó perronjára ment. Abból a tényből tehát, hogy a vádlott a leszállás helyéről előzetesen tájékozást szerzett, továbbá abból a valónak elfogadott további tényből, hogy a vádlott a H.-né előtt korábban felszállott két utasnak szintén nem a pénz átvételekor, hanem csak akkor adott menetjegyet, amidőn a kocsira egy ellenőr felszállott, helyesen következtettek az alsóbbfokú bíróságok arra, hogy a vádlott H. J.-nének abban a reményben, miszerint a rövid útvonalon újabb ellenőr felszállni nem fog, szándékosan és tudatosan azért nem adott menetjegyet, hogy a 2000 K-t magának megtarthassa. Erre a szándékra mutat egyébként a vádlottnak az a ténye is, hogy az őt kérdőre vonó rendőrfőtörzsőrmester elolt a jegykiadás elmulasztását letagadta. Tévedés nélkül állapították meg tehát az alsóbbfokú bíróságok, hogy a vádlott cselekménye bűncselekmény. Alapos azonban a kir. főügyész általa Bp. 385. §. 1. b) pontja felhívásával érvényesített semmisségi panasz, mert a kir. ítélőtábla tévedett, amidőn a vádlott cselekményét kísérletnek minősítette.