Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)
110 Büntetőjogi Döntvénytár. Indokok : A felmentő ítélet indoka az, hogy a cikkben foglalt kritika nem sérti a főmagánvádló tudományos hírnevét, nem vonja kétségbe a főmagánvádlónak hivatása betöltésére való képességét, mert a főmagánvádló nem költő, hanem történettudós, már pedig a Gesta Hungarorum nem történeti, hanem költői munka. Ez az érvelés téves. Mindenekelőtt a Gesta Hungarorum nem kizárólag költői munka. Eltekintve a műnek rímtelen epikai formájától (ritmikus próza), a munka nem csupán a költő képzeletének alkotása, hanem a magyar történeti hősmondának folklorisztikai, irodalomtörténeti és kútfőkrilikai munkásság alapján való rekonstruálása. Már pedig a főmagánvádló nem kizárólag, hanem csupán elsősorban történettudós, de ezenfelül hivalásszerűleg foglalkozik a néphagyományok kutatásával és feldolgozásával, ami kitűnik abból is, hogy ő magyarországi elnöke a Folklóré Fellows néphagyománykutató nemzetközi Tudományos szövetségnek és szerkesztője a Magyar népköltési gyűjteménynek. Aki tehát a főmagánvádlóról, aki hosszú életet töltött el a tudomány szolgálatában és akinek érdemeit olyan testület, mint a Magyar Tudományos Akadémia arra méltatta, hogy tagjai sorába iktatta, azt állítja, hogy olyan művet írt, amely alantas felfogás dolgában a modern ponyvairodalom termékeit is felülmúlja, amelyben szomorúan észlelhető az intellektuális eltévelyedés, az önkritika teljes hiánya, amely mű a ponyvairodalom mammuthja s amely századunkban páratlanul álló ízléstelenségeket tartalmaz, úgy a tudóst, a köznevetség prédájának veti oda, mert éppen azokat a tulajdonságait tagadja meg, amelyek neki, mint tudósnak, megbecsülés és tiszteletet szerezlek s mert kétségbe vonja a foglalkozása, a tudománya körébe vágó alkotásokra v.iló képességét is. Ez pedig, ha nem is támadja meg a főmagánvádló erkölcsi integritását, de lealacsonyítja az ő társadalmi hivatásbeli értékét, amely pedig szintén oltalma alatt áll a Bv. 2. §-ának. Minthogy pedig a vádlott a fent idézett sértő kitételekkel akkor is túllépte a jogos bírálat határait, ha a főmagánvádló műve csakugyan nem is ütné meg minden tekintetben egy eposz irodalmi mértékél, a kir. Kúria a becsületsértés fennforgását megállapíthatónak találta annak dacára is, hogy ez ügyben a valóság bizonyítása el nem rendeltetett . . . = Plágiumvád : BJT XLVIII. 140. 78. Becsületsértés tárgya személyösszesség is lehet; ha a sértés a személy összesség re vonatkozik, ennek minden tagja felléphet sérteti kép.
