Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

Büntetőjogi Döntvénytá r. 87 00. /. A tanuk által vallomásaikban tett nyilatkozatok tekintetében a Bv. 17. §-ának sem 1., sem 2. bekezdése nem alkalmazható. — //. Ha a tanú a kihallgató hatóság perrendszerü kénléseire adja elő közvetlen észleletén alapuló tudomását és nem lépte túl a kötelességszerű feleletadás kereté/, akkor rágalmazás vagy becsületsértés címén el nem ítélhető. A Bv. értelmében — de a 17. §. kikapcsolásával — akkor tartozik a lanu felelősséggel, ha a kötelességszerű feleletadás keretén túl az ügyfeleket rágalmazó tényállításokat tesz vagy sértő kifejezéseket használ. Ha pedig a feleletadás keretén belül hamis vallomást tesz s ez az ügy lényegére vonatkozik, ezért a Btk. 213. és köv. §-ai értelmében felel. (Kúria JEH 1928 ápr. 13. B I. 948/1928. sz.) Indokok: ... A BHT III. k. 199. szám alatt fölvett jogegységi határozatban a kii*. Kúria kimondotta, hogy «a Btk. 266. § a rágalmazás vagy becsületsértés büntethetőségét csak abban az esetben zárja ki, ha a tény, vagy a gyalázó kifejezés a hatóság előtt folyamaiban lévő ügyben ezen ügyre és az ügyfelekre vonatkozólag ezek valamelyike részéről állíttatott, illetőleg használtatott. Ellenben az ügyfeleken kívül álló harmadik személy által, habár az ügyben és valamelyik ügyfélre vonatkozóan tett rágalmazó állítás vagy használt gyalázó kifejezés nem részesül a Btk. 266. §-ában biztosított büntetlenség kedvezményében*. Minthogy a BHT-ba fölvett határozatok a kir. Kúriára kötelezően irányadók, tulajdonképpen csak azt kell vizsgálni, hogy a Btk. 266. §. helyébe lépett Bv. 17. §-a tartalmaz-e oly eltérő rendelkezést, amelynek folytán a fenti elvi kijelentés hatályát veszítetlnek tekintendő. Bár ezt a kérdést a BHT V. kötetében a 3. füzet elején közölt jegyzék már tagadólag döntötte el s bár a Bv. életbelépte óla hozott jogegységi határozatok, nevezetesen a B. I. 569N 1924., B I. 1382/1926. számú haiározalok, különösen pedig már teljesen hasonló esetben a B. I. 2707/1926/6. számú határozat elvi éllel jelentette ki, hogy a Bv. 17. §-a csak az ügyfélnek vagy képviselőjének, nem pedig a tanuknak állításai és nyilatkozatai tekintetében alkalmazható, a jogegységi lanács — tekintettel a jelen ügyben eljárt bíróságok részletes indokolására — ezúttal kifej-