Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

Büntetőjogi Döntvénytár. 69 kijelentésnek a fültanúi az adott körülmények között minő értelmet tulajdoníthatnak és hogy azt hogyan foghatják fel. A valónak elfogadott tényállás szerint, vádlott a vád tárgyává tett és fennebb ismertetett kijelentését akközben tette meg, mikor S. J. főmolnárral borozás közben a nehéz megélhetési viszonyokról beszélgetett. így legfellebb most nevezett tanú, valamint esetleg E. L. tanú, aki az elfogadott tényállás szerint a vádlottnak azt a további nyilatkozatát is hallotta, hogy fizetése ügyét a legfelsőbb bíróságig viszi fel, lehetett abban a tudatban és tulajdoníthatott a kijelentésnek olyan értelmet, miképp a vádlott fizetésének az állami pénzügyek rendezésével kapcsolatban történt leszállításába, illetve kántori és tanítói járandóságának egységesítésébe nem nyugszik bele, ellenben a korcsmában jelen volt és a kijelentéseket meghallott többi tanuk, a beszélgetés tárgyáról és annak előzményeiről mit sem tudva, a vádlott nyilatkozatát csakis annak szószerinti értelmében foghatták fel. Már pedig a vádlott által lett nyilatkozat, a kir. Kúria megítélése szerint, annak a ténynek állítását foglalja magában, hogy a kir. kormány az ű. n. tanácsköztársasági (kommunista) kormányon is túltéve, vádlott fizetését törvény ellenére önkényesen vette el, amely tényállítás valósága esetén a kormány büntetőjogi felelősségének megállapítására alkalmas. Ekkép vádlott cselekménye a Bv. 1. §-ába ütköző s annak 3. §-a második bekezdésének 4. és 2. pontja szerint minősülő és a 8. §. 2. pontja értelmében felhatalmazásra hivatalból üldözendő rágalmazás vétségének tényálladékát kimeríti . . . = V. ö. BDtár XVIII. 13. 28. A hatóság vagy közege által kihallgatott tanú anyagi és alaki jogi következmények terhe alatt köteles mindazt előadni, amiről az ügyre vonatkozóan tudomással bír. A uallomástételnek ez a kötelező volta kizárja, hogy a tanú a vallomásában foglalt tényállítás által a Bv. 1. §-ába ütköző rágalmazás vétségét Rávesse el, még akkor is, ha a vádlott tanúvallomása valótlan tényállításokat tartalmaz. Amennyiben ő hamis vallomást tett, ez a ténye eshetöleg a szándékos vagy gondatlan hamis tanuzást (Btk. XII. fejezet) állapítaná meg. (Kúria 1926 aug. 31. B III. 599 J 920. sz.)