Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

Büntetőjogi Döntvénytár. 59 vagy csak a védőjének kézbesíthető, hozzájárult ahhoz, hogy az ítélet a védőjének adassék ki s ennek folytán a tanács Roboz Imre fenti kérelmét tárgytalannak tekintette. A Bp. 388. §. utolsó bekezdésének ilyen értelmezése azonban téves. A Bpn. 31. és a Bp. 383. §-ából nyilvánvaló ugyanis, hogy a vádlottat és a védőt külön-külön megilleti a semmisségi panasz joga s hogy a Bp. 388. §-át a semmisségi panaszra is megfelelően alkalmazni kell. Ebből pedig természetszerűleg az következik, hogy úgy a vádlottnak, mint a védőnek megvan az a joga, hogy a semmisségi panaszukat írásban külön-külön is indokolhassák. A Bp. 388. §-a ötödik bekezdésének az utolsó bekezdéssel való egybevetéséből pedig nyilvánvaló, hogy az utolsó bekezdésnek nem tulajdonítható az a megszorító értelmezés, amelyet annak a kir. ítélőtábla tulajdonít, hanem a bekezdésnek helyes értelme az, hogy úgy a vádlottnak, mint védőjének kérelmére meg kell engedni azt, hogy az írásbeli indokolást csak az ítélet kézbesítésétől számított 8 nap alatt nyújtsák be; ha tehát mindkellen kérik ezt a kedvezményt, akkor mindkettőjüknek meg kell azt adni. Minthogy Roboz Imre vádlott csak azért járult ahhoz, hogy az ítélet a védőjének adassék ki, mert a tanács elnöke neki azt a felvilágosítást adta, hogy mindkettőjüknek az ítélet ki nem adható, a kir. Kúria nem tekintheti a nevezett vádiolt részéről előzőleg a Bp. 388. §. utolsó bekezdése alapján előterjesztett kérelmet tárgytalannak. Minthogy pedig a másodfokú ítélet Roboz Béla vádlottnak a mai napig sem kézbesíttetett, az ő semmisségi panaszának írásbeli indokolása, amelyet ő különben is az ítéletnek a védője részére történt kézbesítésétől számított 8 nap alatt (a védővel egy napon) adott be, elkésettnek nem tekinthető. Ennek folytán az erre vonatkozó sérelmes végzés megváltoztatásával Roboz Imre semmisségi panaszának írásbeli indokolását mint kellő időben beadottat elfogadni kellett. . . . IV. . . . Ugyanezen vádlott javára a Bp. 358. §. 1. b) pontja alapján bejelentett semmisségi panaszoknak indoka a kormányzósértésekre vonatkozólag az, hogy ezeket a cselekményeket a kir. ítélőtábla az 1913: XXXIV. tc. 2. §-ának második bekezdése szerint, tehát nyomtatvány útján elkövetelteknek minősítette annak dacára, hogy az elévülés szempontjából kimondotta azt, hogy ezekre a cselekményekre a St. rendelkezései nem alkalmazhatók. Ezzel össszefüggőleg bírálandó el a semmisségi panaszoknak a Bp. 385. §. 1. c) pontjára alapított az a része, amely szerint a vádlott terhére megállapított cselekmények sajlódeliktumok s mint ilyenekre nézve az eljárás folytatását az elévülés kizárja.