Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

Büntetőjogi Döntvénytár. 83 Ámde ezek a tényállítások kétségtelenül és nyilvánvalóan valótlanok, mert köztudomás szerint Magyarországban egyik osztály vagy felekezet tagja sincs elnyomva, az élet itt — bár küzdelemmel jár — melyet a forradalmi állapotok vontak maguk után, de nem börtön a becsületes embereknek; a magyar nép nem vesztette el szabadságát, rablógyilkosok itt büntetlenül nem garázdálkodhatnak, miniszterek ilyenek számára erkölcsi bizonyítványt ki nem állítanak. Ezek szerint a levelekből idézett részek kétségtelenül magukban foglalják az 1921:111. tc. 7. §. első bekezdésében meghatározott cselekmény amaz ismérveit, hogy ezek tartalma a magyar állam megbecsülését csorbítja. Arra nézve azonban, hogy dr. Vér Imre vádlott az említett leveleket abból a célból írta és akarta a címzettekhez eljuttatni, hogy valamely külföldi állam vagy szervezet a magyar állam és nemzet ellen ellenséges cselekményre indíttassék, az alsóbbfokú bíróságok nem állapítottak meg oly tényeket, amelyekből a kir. Kúria a vádlottnak erre a célzatára tudna következtetni. így dr. Vér Imre vádlott cselekménye az idézett törvény 7. §. második bekezdés 1. tétele alá nem vonható, hanem az — befejezés esetén — csakis a 7. §. első bekezdésében meghatározott vétség tényelemeit foglalná magában. Kérdés azonban, hogy dr. Vér Imre vádlott ezt a cselekményt befejezte-e, vagyis hogy ez a vádlott ezeket s valótlan lényeket mások előtt állította vagy lerjesztelte-e? A kir. Kúria a megállapított tényekből és különösen azokból a tényekből, hogy dr. Vér Imre a le nem ragasztott leveleket anélkül, hogy azok tartalmát bárkivel közölte volna, egy közös borítékba téve Rózsa István vádlottnak átadta, ez azonban azokkal csak a fogház kapujáig jutott, mert ott a kir. ügyészség vezetőjének intézkedése folytán reá váró detektív nyomban a rendőrkapitányság elé állította, megmotozta, a leveleket tőle elvette, ezzel azoknak akár elolvasását, akár magával vitelét vagy postára adását megakadályozta és lehetetlenné tette, azt a jogi következtetést vonja le, hogy dr. Vér Imre a bűncselekményt a levelek átadásával megkezdette ugyan, de miután a levelek tartalma a fennt előadottak szerint kívüle másnak tudomására nem juthatott, azt tőle nem függő okból befejezni nem tudta. Tekintettel most már arra, hogy az 1921 :III. tc. 7. §-a a vétség kísérletét kifejezetten büntetendő cselekménynek nem nyilvánította, így a Btk. 65. §. második bekezdése értelmében e vétség kísérlete nem büntethető: az alsóbbfokú bíróságok ezekből az okokból nem tévedtek abban, hogy a dr. Vér Imre ellen vádbatett ez a cselekmény, az ügy jelen állása szerint nem bűncselek-