Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

Büntetőjogi Döntvénytár. 51 2. Rózsa István vádlott ellen a vádirattól eltéró'leg — tehát nem mint bűnsegéd — hanem mint tettes ellen az 1913: XXXIV. tc. 3. §-ában meghatározott a királyság intézményének megtámadására irányuló bűntett miatt, dr. Vér Imre a tárgyaláson jelen nem volt vádlott ellen pedig mint tettes ellen az 1913: XXXIV. tc. 3. §-ában meghatározott, a királyság megtámadására irányuló bűntett miatt emelt vádját fenntartotta, de figyelemmel arra, hogy a vádlott szökésben van, irányában a Bp. 472. §-ában írt eljárást és kézrekerültéig az eljárás megszűntetését indítványozta. Az ítéletek tanúsága szerint: az alsóbbfokú bíróságok ezt a két, egymástól különböző tényálladéki elemekből álló cselekményt, mint lényegében a királyság megtámadására irányuló és így azonos célt szolgáló cselekményt, egységes cselekménynek, — deliktum egységnek — nyilvánították, így a kir. főügyész által ez okból a Bp. 385. §. 1. b) pontja alapján használt semmisségi panasz folytán e tekintetben eldöntendő jogkérdés az, helytálló és a törvénynek megfelelő-e az alsóbbfokú bíróságoknak most említett jogi álláspontja. A kir. Kúria az alsóbbfokú bíróságoknak ezt a jogi felfogását tévesnek találja; mert ha való lenne is az, hogy a vádlottak cselekményei "az alsóbbfokú bíróságok által megjelölt egységes célt szolgálták, ez egymagában a különböző tényálladékot felölelő büntetendő cselekményeket egységgé nem olvasztja; amennyiben a Btk. 96. §-án alapuló jogszabály az, hogy ott, ahol a törvény különös része ellenkezői nem rendel, a deliktum egység vagy többség fennforgása nem a cél egységén, hanem azon sarkal, hogy a cselekmény megvalósítja-e más-más büntetendő cselekmény jogi ismérveit, és hogy ezen büntetendő cselekmények azonos vagy különböző jogi érdeket sértenek-e. A többször idézett törvényhelyek közül az 1921 : III. tc. 7. §-a, a nemzetnek és az államnak a saját becsületéhez és hiteléhez való jogát, az 1913: XXXIV. tc. 3. §-a pedig az állam alkotmányának egyik leglényegesebb részéhez, a királyság intézményéhez fűződő jogi érdekeket védi. Nyilvánvaló tehát ezekből, hogy a vádbatelt bűncselekmények más-más jogi érdeket sértenek. Eltekintve léhát attól, hogy a jelen esetben egységes célról is alig lehet szó, azért, mert annak, aki a királyság megszüntetésére irányuló köztársasági mozgalmat szervez, vagy abban tevékenyen részt vesz, nem érdeke egyúttal a nemzet, az állán megbecsülését csorbító, vagy hitelét sértő tények állítása vagy terjesztése, amennyiben ő tulajdonképpen a nemzet javát akarná szolgálni ezzel a tevékenységével, az itt felhozottakból kétségtelen, hogy a vádba tett és különböző jogi érdekeket sértő e cselekmények, amelyek egymással szerves kapcsolatba sem hozhatók, a jogi < 4*