Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

18 Büntetőjogi Döntvénytár. töredelmes s egyúttal férfias beismerése és megbánása, valamint az a körülmény, hogy eleinte húzódott az akciótól s azt a miniszterelnök üzenete után, bár csak ideiglenesen, abbahagyalni akarta s végül, hogy a nyomozás helyes mederbe terelése céljából önmagát is feljelentette a m. kir. államrendőrség főkapitányánál . . . = Blk. 39-2. §. alkalmazása : BDlár VII. 42., «J1., 97 ; VIII. 180.; X. 175., 188. : XI. 91.,'1-22., 123., 162, 198.; XIII. 23. — Blk. 393. §. : BDtái IX. 174.: X. 143. ; XVII. 33. — íllevélhamisílás minősítése: BIT XXXI. 192. I. 2. Oly esetben, mikor a kegyelmet gyakorló államfő a szabadságvesztés büntetésnek más enyhébb büntetési nemre való átváltoztatása iránt a legfelsőbb elhatározásában maga nem intézkedik, hanem az intézkedést valamely bíróságra bízza, a bíróság mint felségjogot gyakorló szerv jár el, tehát intézkedésében — éppen annak átruházott felségjogi természetéből kifolyóan — sem az anyagi sem az alaki büntetőjog szabályai által korlátozva nincs. (Kúria JEH 1926 nov. 14. B I. 7303/1926. sz.) Indokok: ... A magyar közjog értelmében a kegyelmezés felségjogát a király, mint az igazságszolgáltatás kútfeje, jelenleg pedig a kormányzó az 1848 : III. le. 32. §-ában, illetőleg az 1920 : XVII. tc. 3. S-ában foglalt esetek kivételével — korlátlanul gyakorolhatja. Ezen jogelvből folyólag a jogérvényesen megállapított büntetés végrehajtását kizáró legfelsőbb kegyelem (Blk. 117. §. 2. pontja) gyakorolható úgy a megállapíloti büntetésnek teljesen, vagy részben elengedése, valamint a büntetési nemnek enyhítése útján is s ez utóbbi esetben arra nézve, hogy a megállapított szabadságvesztés büntetés helyébe a legfelsőbb kegyelmi elhatározás folytát) mily nemű és tartamú büntetés lépjen, kizárólag a legfelsőbb elhatározás irányadó. A kegyelmet gyakorló államfő a szabadságvesztés büntetésnek más enyhébb büntetési nemre való áiváltozlalása iránt a legfelsőbb elhatározásában maga is intézkedhetik, de ezt az intézkedést valamely bíróságra (nem szükségszerűig az elsőfokon eljárt bíróságra) is bízhatja, amely bíróság az erre vonatkozó intézkedését, amehet nem is kell végzés alakjába foglalnia, mint a legfelsőbb megbízással ad hoc kirendelt s a kegyelmi elhatározás egy részletmozzanatát megvalósító, tehát bár megbízás alapján, de lényegében felségjogot gyakorló szerv