Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

Büntetőjogi Döntvénytár. 13 hamisításban résztveit vádlottak valamennyien tudták, hogy az, amire ők vállalkoznak, külföldön forgalomban levő pénznek utánzása, továbbá, hogy tájékozva voltak aziránt is, miszerint ezek a hamisítványok hazafiasnak tartott célra készülnek. Mindennek tudatában pedig akarattal vitték véghez pénzhamisítási cselekményüket, tehát az szándékos is. A kir. ítélőtáblának ez a megállapítása általában véve a bűncselekménynek nagy részére vonatkozólag helyes, azonban a szóbanforgó bűncselekményekre vonatkozólag hézagos és nem kimerítő. Azoknál a cselekményeknél ugyanis, amelyeknek valamely különleges célzata nem ténválladéki eleme, valóban áll az, hogy a cselekmény eredményének előrelátása egyértelmű ennek az eredménynek akarásával is, vagyis az általános értelemben vett s a Btk. 75. §-ában említett szándékkal. Azoknál a cselekményeknél azonban, amelyeknél a törvény ezen általános szándékon kívül még egv különleges célzat fennforgását is megköveteli, (pl. Btk. 151, 175., 321., 203. §-ok) oly lelki motívumot állít be a cselekmény ténválladéki elemei közé, illetve azok mellé, amelyek — az eredmény előrelátásán, tudásán felül még — különleges cél érzetének kell hatnia a cselekvő akaratára. Ha a tettes nem ettől a különleges céltól vezettetve, nem azáltal determinálva cselekszik, akkor az illető bűncselekmény az ő terhére meg nem állapítható. Ezeknél a bűncselekményeknél a tettesnek nemcsak előre kell látnia, tudnia a cselekménye folytán bekövetkező eredményt, hanem még az is szükséges, hogy a cselekmény elkövetését a törvény által megjelölt különleges célból akarja. A pénzhamisításnál ez a dolus speciális az utánzatnak valódi pénz gyanánt forgalomba tételére irányul. Ha a tettes az utánzatot nem ezen különleges cél elérése végett készíti, akkor cselekménye nem a Btk. 203. §-a alá eső bűntett, hanem csak a Kbtk. 55. §-a alá eső kihágás. A kir. ítélőtábla az ítéletében megállapított tényekből helyesen vonta le azt a következtetést, hogy a fent megnevezett vádlottak, még pedig tekintet nélkül arra, hogy közülük egyesek csak a papírkészítésében, mások pedig fontosabb munkában, magában a nyomtatásban vettek részt, kivétel nélkül tisztában voltak azzal, hogy ők együtt hamis 1000 frankos francia bankjegyek gyártásában vesznek részt és helyes a kir. ítélőtáblának az a következtelése is, amely szerint ezek a vádlottak azt is tudták, hogy a hamisítványok hazafias célra fognak szolgálni. Arra nézve azonban, hogy ezek a vádlottak tudták volna azt