Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

. (5 Büntetőjogi Döntvénytármegtévelyedése nem alkalmas arra, hogy a magyar nemzetet meggyalázza. De ettől eltekintve, minthogy az alsóbíróságok által helyesen kifejtett okokból kétségtelen, hogy dr. Nádosy Imre a terhére megállapított pénzhamisítást, a francia 1000 frankos bankjegyek utánoztatását, abból a célból követte el, hogy a hamisítványok külföldön forgalomba hozassanak, s minthogy továbbá a jogtalan haszon célzata nem tényálladéki eleme a Btk. 203. §-a alá eső pénzhamisításnak s minthogy ekként a nevezett vádlott cselekménye a Btk. 203. §-ának 1. pontjába ütköző pénzhamisítás bűntettének összes tényálladéki elemeit az alább kifejtendok szerint — a vagyoni haszon célzata nélkül is — kimeríti, nyilvánvaló, hogy e cselekmény enyhébb minősítésének felvételére irányuló semmisségi panasz már ezért is alaptalan. Nádosy Imre vádlott és védője a Bp. 385. §. 1. b) pont alapján bejelentett semmisségi panaszt arra is alapítja, hogy Nádosy Imrének a pénzhamisítás körül kifejtett tevékenysége nem tettestársi, hanem csupán a Btk. 69. §. 2. pontjában meghatározott bűnsegédi tevékenység, mert a nevezett vádlott a pénzhamisítás körül — a külön vád tárgyáva tett okirathamisításoktól eltekintve — csupán passzív magatartást tanúsított, fedezte az akciót, részvételével bátorította, elhatározásukban megerősítette a Windischgraetz Lajos herceg által az akcióba bevont letteseket és részeseket, tehát legfellebb csak előmozdította, könnyítette a vádbeli pénzhamisítás végrehajtását. A semmisségi panasz ez irányban sem alapos. A Btk. 203. §. 1. pontja alá eső pénzhamisítás bűntettét ugyanis az követi el, «aki azon célból, hogy az valódi és teljes értékű pénz gyanánt forgalomba tétessék, bel- vagy külföldön folyamatban lévő fémvagy papírpénzt utánoz vagy utánoztab). Minthogy az alsóbíróságok Nádosy Imrét, mint Windischgraetz Lajos hercegnek az utánoztatásban tettestársát ítélték el, a nevezeti vádlóit közreműködésének letlestársi vagy bűnsegédi minősítése az ulánozialás fogalmának helyes értelmezése szerint igazodik. Minthogy a Btk. 71. §-a szerint a felbujtó is az elkövetett bűntettre meghatározott büntetéssel — tehát a tettessel egyenlően büntetendő, nyilvánvaló, hogy a törvényhozó az ulánoztalás alatt, midőn azt lettesi cselekménynek minősíti, egy a felbujtástól eltérő cselekvőséget ért, melyet a jogi irodalom és a bírói gyakorlat helyesen -— mert ez a fogalom felel meg az utánoz ige miveltető alakjának — a megrendelés fogalma alá von. Helyes tehát a kir. ítélőtáblának az a megállapítása, hogy a megrendelés, az utánoztatás nem azonos fogalom a felbujtással, de téves az a kijelentése, hogy az utánoztatás fogalmának a törvénybe iktatása folytán a pénzhamisításnál ki van zárva a közön-