Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

Büntetőjogi Döntvénytár. 85 vonásával kapcsolatosan vád alá helyezésről, vádbiztosról, védőről, terheltről, letartóztatásról, bűnösség megállapításáról, a büntetőtörvényekben ismert büntetések alkalmazásáról szól, s kimondja azt is, hogy a nem hivatalos minőségben elköyelett bűncselekmények felett a bíráskodást a büntetőbíróságok gyakorolják. Ellenben ott, ahol az 1920: X. tc. a magánjogi felelősséget szabályozza (15. §. 2. és 3. bekezdése) csak feltételesen, eshetőlegesen rendelkezik, amennyiben a bíróság tetszésére és belátására bízza azt, hogy a vádlottat marasztalja, hogy ellene az 1915. évi XVIII. tc.-ben megállapított jogkövetkezményt is kimondja, általában, hogy az állam magánjogi igénye felől határozzon. Ezekből pedig önként következik, hogy a miniszternek, az állami legfőbb számvevőszék elnökének és az úgynevezett népköztársaság volt elnökének ebben a minőségben elkövetett hivatalos cselekményei és mulasztásai magánjogi vonatkozásban csak a bűnügyi felelősségrevonással kapcsolatosan vagyis csak az 1848 : III. tc. 32. §-ának a—c) pontjában meghatározott esetekben és csak akkor tartoznak az 1920 : X. tc.-ben részletesen szabályozott módon megalakítandó kivételes bíróság hatáskörébe vagyis eljárása és illetékessége alá, ha a panaszos vagy sértett fél ebben az eljárásban magánjogi igényét a panaszolt bűncselekménnyel összefüggésben annak jogkövetkezményeként járulékszerűen egyidejűleg szintén érvényesíti, amiből viszont következik, hogy a miniszter (stb.) jogot sértő hivatalos ténykedése vagy mulasztása folytán károsodott fél vagy bárki is, ha pusztán kártérítést vagy más magánjogi igényt érvényesít, eziránt önállóan csak a rendes bíróságok előtt léphet fel, amit megerősít egyébként az is, hogy az 1920 : X. tc. 15. §-a nem kötelezi még az e törvény szerint megalakult kivételes bíróságot sem oly értelemben, hogy döntsön a bűnügyi felelősségrevonással kapcsolatosan előtte érvényesített magánjogi igény felett is, hanem erre a bíróságot csak feljogosítja, ami pedig lehetőséget nyújt arra, hogy ez a bíróság a magánjogi igény tárgyában való döntést a rendes bírósághoz, polgári perre utalhassa éppen úgy, amint megteheti ezt a büntetőbíróság is a Bp. 5. §-a alapján. Ennélfogva a kir. Kúria álláspontja a felvetett jogkérdésben az, hogy magánjogi igényt önállóan vagyis a bűnügyi felelősségtől elkülönítve polgári perúton a rendes bíróságok előtt lehet érvényesíteni a miniszterek (stb.) ellenében akkor is, ha a magánjogi igény az illető miniszternek (stb.) hivatalos eljárásból, ténykedéséből vagy mulasztásából keletkezett. Ez az álláspont felel meg annak az általános magánjogi jogelvnek is, hogy a kártérítési igények önálló érvényesítése polgári perre, a polgári bíróságok