Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

Büntetőjogi Döntvénytár. 83 rozolt felségsértés vagy hűtlenség hűncselekményét követi el. Az olyan cselekmények pedig, amelyek a büntetőtörvénykönyv intézkedéseibe ütköznek, nem illeszthetők be abba az enyhébb fogalmi körbe, amelyet a közfelfogás általánosságban «a politikai magatartás)) szavakkal fejez ki és ír körül. Viszont az a bírói eljárás, amely a felségsértés vagy a hűtlenség bűntettét is magában foglaló cselekménye magánjogi következményének a vagyonátszállásnak kimondása végett a törvény alapján s a törvényes alakszerűségek korlátai között folyik le, nem azonos jelentőségű azokkal a hivatali ténykedésekkel, amelyek megjelölésére a gyakorlati élet a zavarás és zaklatás szavakat használja; mert ezekkel a kifejezésekkel rendszerint a következményeiben jelentéktelenebb s éppen azért merev eljárási szabályokhoz nem igazodó és nem is kötött rendőri vagy közigazgatási megelőző intézkedéseket szokás megjelölni, nem pedig azt a ténykedést és azt a felelősségrevonást, amelyet a bíróság fejt ki és gyakorol az ő hivatalos eljárásában. Nyilvánvalóan az, vagy ehhez hasonló felfogás vezette a törvényhozást is akkor, amidőn a trianoni békeszerződés becikkelyezését követő időben megalkotta az 1921 : XLIII. tc.-ket; mert a hazaárulók vagyoni felelősségéről szóló 1915 : XVIII. tc.-ket kiegészítő ennek a tc.-nek 4. §-a kimondja, hogy ez a törvény alkalmazást nyer azokban az ügyekben is, amelyek a jelen törvény életbelépése előtt elkövetett bűncselekmények alapján merültek fel, ami egyértelmű azzal, hogy az ilyen ügyek, noha rendszerint politikai vonatkozásúak, nem állanak a trianoni békeszerződés 76. cikkének tilalma alatt. Ennélfogva a kir. Kúria feleslegesnek találta és mellőzte az elsőrendű alperes ama kérelmének teljesítését, hogy a felperestől kívánja be eredetiben vagy hiteles másolatban azoknak a diplomáciai megkereséseknek teljes szövegét, amelyeket illetékes helyről a magyar kormányhoz állítólag intéztek avégből, hogy szüntesse meg a trianoni békeszerződés 76. cikkébe ütköző pereket s ezek között az ő ellene indított ezt a pert is; mert a kereset elutasítására nem vezethetne az a körülmény sem, hogy a trianoni békeszerződés 76. cikkét más oldalról esetleg ettől az állásponttól eltérően értelmezték. Az 1848 : III. tc. 32. §-a szerint a miniszterek feleiéire vonathatnak : a) minden olyan tettért, vagy rendeletért, amely az ország függetlenségét, az alkotmány biztosítékait a fennálló törvények rendeletét, az egyéni szabadságot vagy a tulajdon szentségét sérti s általuk hivatalos minőségükben követtetik el vagy illetőleg adatik ki; b) a kezeire bízott pénz s egyéb értékek elsikkasztásáért; c) a törvények végrehajlásában vagy a közcsend és bátorság fentartásában elkövetett mulasztásokért, amenyiben ezek a törvny által rendelkezésükre bízott végrehajtási eszközökkel elháríthatok volnának ; s a törvény 33. §-a intézkedik a miniszterek vád alá helyezéséről, a 34. §-a a bíráskodásról, a bíróság megalakításáról és a büntetés meghatározásáról, 35. §-a a kegyelmezési jogról, a 36. §-a pedig 6*