Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

Büntetőjogi Döntvénytár. 81 32. Gróf Károlyi Mihály hazaárulási pere. (Kúria 1924 máj. 15. P. I. 6398 1923. sz.) Indokok: Gróf Károlyi Mihály elsőrendű alperes a saját személyében és kiskorú gróf Károlyi Ádám képviseletében első sorban azt panaszolta a felülvizsgálati kérelemben, hogy a fellebbezési bíróság jogszabálysértéssel utasította el a Pp. 180. §-ának 1. pontja alapján emelt s ugyané §. utolsó bekezdése szerint az eljárás bármely szakában, a 449. §. 2. bekezdése értelmében a fellebbezési, az 540. §. szerint pedig a felülvizsgálati eljárásban is hivatalból is figyelembe veendő azt a pergátló kifogását, amely az 1921: XXXIII. tc.-kel becikkelyezetl trianoni békeszerződés 76. cikkében foglalt tilalomra alapított. Egyszersmind a Pp. fentebb felhívott §-aira való utalással a felülvizsgálati eljárásban újabb pergátló kifogást is emelt az elsőrendű alperes azon az alapon, hogy ő részint, mint miniszterelnök, részint mint a magyar népköztársaság elnöke követte el a kereseti igény alapjául felhozott cselekményeket, ebben a hivatalos minőségeben kifejtett tevékenységéért pedig az 1848 : III. tc. 32. §-a és az 1920: X. tc. 16. §-a értelmében csak az utóbbi törvény rendelkezései szerint megalakítandó kivételes bíróság előtt s ez által is csak akkor volna felelősségre vonható, ha őt a nemzetgyűlés előzőleg öszszes tagjai általános többségének a szavazatával vád alá helyezte volna. A kir. Kúria úgy találta, hogy nincs jogos alapja sem a már korábban is felhozott pergátló kifogás elvelése miatt emelt panasznak, sem annak a pergátló kifogásnak, amelyet az elsőrendű alperes csak ezúttal, a felülvizsgálati tárgyalás folyamán hozott fel. Mert a kereseti igény a hazaárulók vagyoni felelősségéről szóló 1915: XVIII. tc.-nek és az ezt kiegészítő 1921 : XLIII. tc.-nek a rendelkezéseire van alapítva. Már pedig az 1915: XVIII. tc. 2. §-ának második bekezdése kifejezetten a budapesti kir. törvényszék hatáskörébe és illetékességéhez, tehát polgári peruira tartozónak és az elsőbíróság megalakításától eltekintve a polgári perrendtartás szabályai szerint elbírálandónak nyilvánítja azt a pert, amellyel az államnak az idézett §. 1. bekezdésén alapuló igényét érvényesítenie kell. Viszont az 1921: XLIII. tc. 3. §-a kimondja, hogy ez a bíróság a vagyonátszállásnak büntetőjogi előfeltételeit is önállóan vizsgálja és a vagyoni felelősség kérdésében a bűnvádi eljárás eredményének bevárása nélkül attól függetlenül jár el és határoz. Ennélfogva a Pp. 180. §-ának 1. pontjában foglalt okokból, vagyis azon az alapon, hogy a kereset érvényesítése egyáltalában nem tartozik a polgári perútra, vagy hogy külön eljárásnak van fentarlva, az 1915 : XVIII. tc. és az 1921 : XLIII. tc. alapján és az ezekben szabályozott vagyonátszállás bekövetkezésének kimondása végett támasztott keresettel szemben pergátló kifogás sikerrel nem emelhető. Hivatalból figyelembe veendő egyéb pergátló okot pedig a kir. Kúria nem észlelt. Tekintettel azonban arra, hogy az 1921: XXXIII. törvénycikkel becikkelyezetl trianoni békeszerződés 76. cikke szerint a volt Osztrák-Magyar monarchia területének egyik lakosát sem lehet zavarni vagy zaklatni, amiatt a politikai magatartása miatt, Büntetőjogi Döntvénytár. XX. 6