Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

10 Büntetőjogi Döntvénytár. Indokok.... Az a körülmény, hogy a vádlott a levelet bizalmas jellegűnek és nem a nyilvánosság számára valónak szánta, a Bv. i. §. alkalmazásának akadályául nem szolgál, mert e §. szerint a rágalmazás — a bizalmasság kikötésére vagy annak remélésére való tekintet nélkül — már azáltal, hogy a rágalmazó tény más előtt állíttatik vagy híreszteltetik, feltétlenül létesül. E tényálladéki elem pedig az adott esetben azáltal, hogy a vádlott a rágalmazó tényeket a való tények szerint a P. László főispánhoz juttatott levélben, tehát nyilvánvalóan más előtt állította, megvalósíttatott. A törvény szelleme, de világos rendelkezése is a bizalmasság mögé bujt és a nyilvánosságot kerülő rágalmazást a büntető felelősség alól egyáltalában nem mentesíti, sőt a Bv. 1. §-ában fölvett törvényes tényálladéknak a régi törvénnyel szemben történt lényeges és jelentős kibővítésével éppen az e nemű rágalmak hathatós megszüntetésére törekszik . . . 38. Abban az esetben, ha a közhivatalnok a közszolgálat egyik ágából annak más és olyan ágába megy át, mely más felettes, illetve felügyelő hatóság alá tartozik, a Bv. 9. §-ában foglalt szabály nem alkalmazható akként, hogy az ilyen közhivatalnoknak korábbi hivatása gyakorlására vonatkozó meg rágalmazása esetén az újabb felettes, illetve felügyelő hatósága volna jogosult a felhatalmazás megadására. Tr, . (Kuna 1926 febr. 10. B I. 6063/1924. sz.) Indokok: A felülvizsgálat alapjául szolgáló alsóbírósági ténymegállapítás szerint a vádlott 1922 augusztus 21-én a sértettről, aki azelőtt m. kir. pénzügyőr volt, de a vádbeli alkalommal a miskolci m. kir. vámterületi parancsnoksághoz tartozó m. kir. vámőrként volt alkalmazásban, korábbi pénzügyőri hivatásának gyakorlására vonatkozólag azt a tényt állította, hogy a sértett pénzügyőr korában a fényűzési adóbárcák ellenőrzése alkalmával mindig jegyzőkönyvet vett fel ellene, ha pénzt nem adott neki. E tényállás szerint a vádlott cselekménye a Bv. 1. §-ába ütköző és 3. §-a második bekezdésének 2. pontja szerint minősülő, valamint 9. §-a első bekedésének 6. pontja értelmében felhatalmazás alapján üldözhető rágalmazás vétségének alkotó elemeit foglalja magában. Az elsőfokú bíróság azonban a vádlottat a közvádló által e vétség címén ellene emelt vád alól a Bp. 326. §-ának 4. pontja