Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

Büntetőjogi Döntvénytár. 3 ^ Ez a semmisségi panasz alaptalan. A kormányzósértés vétségét illetőleg azért, mert a kormányzó személye — tekintettel az 1920:1. le. 14. §-ára és az 1913. évi XXXIV. tcikk 2. §-ára — sérthetetlen. Ezen sérthetetlenségnek abszolút érvényű elvénél fogva a kormányzó személyét semmiképpen sem. tehát tanúvallomás keretében sem szabad megsérteni, s ha ez a sértés — mint jelen esetben — a kihallgatásnak szabályszerűtlenül történt foganatosítása folytán mégis megtörténhetett, emiatt a tanú feltétlen büntetőjogi felelősséggel tartozik. Maga a védő sem tagadta, hogy a vádbeli cikknek e §. alapján vád tárgyává tett részei Magyarország kormányzójára nézve súlyos sertéseket tartalmaznak, s e tekintetben a kir. Kúria az alsóbíróságok vonatkozó megállapításait, helyes indokainál fogva elfogadja. De alaptalan a Bp. 385. §. 1. a) pontjára alapított semmisségi panasz a tekintetben is, mintha a szóbanforgó vallomás közzététele — az abban foglalt kormányzósértéstől eltekintve — büntetendő cselekményt nem képezne. Igaza van ugyan a védelemnek abban, hogy ez a közzététel a jelen esetben a hivatali titoktartás alól történt felmentés következtében nem az alsóbíróságok által megállapított, s a Blk. 479. §-a alá eső hivatali titok közlését képezi, de nincs igaza abban, hogy bűncselekmém l egyáltalában nem képez. A Kormányzó Úr Őfőméltósága — az alsóbiróságok ténymegállapítása szerint — a vádlottat, mint volt belügyminisztert a Somogyi Béla és Bacsó Béla megyilkolása miatt folyamatba tett bűnvádi eljárás során tanúként leendő kihallgatása esetére mentette fel a hivatali titoktartás kötelezettsége alól. Ezen felmentés folytán a vádlott mindazokat a hivatalos tárgyalásokat, meghagyásokat és tudósításokat, amelyekről hivatali állásában szerzett tudomást, elmondhatta, sőt köteles is volt tanúként történt kihallgatásakor elmondani, s ez által a Blk. 379. §-ával összeütközésbe nem juthatott. A felmentésnek ezen ténye és vádlottnak tanuként történt kihallgatása folytán a tanú által elmondott hivatalos, adatok, mint ilyenek megszűntek hivatali (közigazgatási) titkol képezni, s a bíróság előtt folyamatban levő bűnügy tárgyalási anyagává, igazságszolgáltatási titokká váltak. Arra nézve tehát, hogy ebből az anyagból sajtó útján mi tehető közzé, most már csupán a bírói eljárásra és a tárgyalási titokra vonatkozó jogszabályok irányadók. Ehhez képest amennyiben a tanúvallomás nyilvános tárgyaláson tétetik, s ott arról bárki értesülhet, a tanúvallomás tartalmát — tekintettel a St. 44. §-ára — sajtó útján hivszellemben és igazán bárki közzéteheti. 1*