Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

Büntetőjogi Döntvénytár. 159 függ az igazságszolgáltatás tényezőin kívül álló valamely hatóság belátásától s az eljárás megszüntetése csak úgy lehetséges, hogy a kir. ügyészség a vádat elejti. A bíróság csak akkor szüntetheti meg az eljárást, ha a vád kizárólagos ura, a kir. ügyészség a vádat elejti. A felhatalmazás visszavonásának ténye egymagában erre törvényes alapot nem nyújt. Nem nyújt erre alapot a Bp.-nak az eljárt bíróságok által hivatkozott 264. §-a sem. Sőt abból a körülményből, hogy ennek a szakasznak 4. pontja az eljárás megszüntetésének indokául a felhatalmazás, kívánat vagy magánindítvány hiánya mellett még csupán a magánindítvány visszavonását említi meg, a törvényhozónak éppen az az álláspontja tűnik ki, hogy a felhatalmazást visszavonhatónak nem tartja, mert különben ennek visszavonását is — az eljárás megszüntetésére alapul szolgáló esetek között — megemlítette volna. A Bp. 264. §-ában foglalt taxatív felsorolás kiterjesztő magyaráratot nem tűr, az a magyarázat pedig, hogy a felhatalmazás visszavonása egyértelmű a felhatalmazás hiányával, már csak azért sem helytálló, mert a felhatalmazás visszavonhatóságát tételezi fel, holott éppen a visszavonhatóság kérdése az, amely eldöntendő. Mindezekre tekintettel a jogegységi tanács alaposnak találta a koronaügyész perorvoslatát s ennek folytán kimondotta azt, hogy a felhatalmazás — az eljárás megszüntetését maga után vonó joghatállyal — nem vonható vissza, az eljárt bíróságok tehát ellenkező állásfoglalásukkal törvénysértést követtek, el. A koronaügyész azon indítványának azonban, hogy a törvénysértő végzések, mint hatáskör hiányával hozottak, megsemmisíttessenek s az elsőfokú bíróság további eljárásra utasíttassák, a jogegységi tanács azért nem adott helyt, mert az eljárt bíróságok fenti határozataikkal nem valamely más hatóság hatáskörét, hanem a törvény szerint az ő hatáskörükbe tartozó ügyben az eljárási jognak egyik szabályát sértették meg. Minthogy pedig ez a törvénysértés a terhelt javára szolgált, azt kellett kimondani, hogy jelen határozatnak a felekre nincs hatálya. 104. Fajtalan és a Btk. 248. §-a alá esik minden oly nyomtatvány, amely tárgyánál, előadói modoránál és a nemi érzékiség re irányuló célzatosságánál fogna a jó erkölcsöt és a szemérmet a közfelfogás szerint sérti. (Kúria 1926 szept. 28. B I. 1914/1926. sz.)