Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

Büntetőjogi Döntvénytár. volna ugyan, de arra nézve a büntethetőséget kizáró olv ok forog fenn, amelynek fennforgása magából a feljelentésből kétségtelenül megállapítható. A nem büntethetőségnek, a kriminalitás teljes hiányának ezen evidens eseteiben semmi értelme nincs ugyanis annak, hogy a kir. járásbíróság érdemleges tárgyalást tartson s a nyilván alaptalanul feljelentett egyéneket vádlottakként maga elé állítsa. Ha azonban a legkisebb kétség is fér ahhoz, hogy a feljelentett cselekmény büntethelő-e, akkor nincs helye az eljárás megtagadásának, hanem tárgyalást kell kitűzni, mert csak ennek adatai alapján lehet kétséget kizárólag és megnyugtató módon megállapítani azt, hogy forog-e fenn bűncselekmény. A jogegységi tanácsnak eddigi állandó gyakorlata (6914 4901., 3563 4906., 7437/4909., B. I. 2075 4924. és B. I. 4382 1920.) oda irányult, hogy olyan okokból, amelyeknek fennforgása megnyugvással csak tárgyalás útján állapítható meg, a kir. járásbíróságok a Bp. 527. §-a alapján ne tagadják meg az eljárás megindítását. A jelen ügyben azonban a kir. járásbíróság törvényszerűen tagadják meg az eljárást, mert egészen nyilvánvaló az, hogy valamely fegyelmi bíróság tagjai azokért a megállapításokért, amelyeket a bíróság ítéletében a fegyelmileg vádlott személyére, magatartására vonatkozólag a fegyelmi üggyel összefüggésben tesz, rágalmazás vagy becsületsértés miatt felelősségre nem vonhatók. Ezt a jogi axiómát a törvényhozó annyira magától értetődőnek találta, hogy arra nézve nem is tartott egy olyanféle külön rendelkezést szükségesnek, aminőt tett pl. az ügyfelek és képviselőik által használt kifejezésekre vonatkozólag a Bv. il. §-ában. Minthogy tehát magából a feljelentésből s az ennek mellékletét képező fegyelmi véghatározalból kétségkívül megállapítható az, hogy itt büntethető cselekményről nem lehet szó, törvényszerűen járt el a kir. járásbíróság akkor, midőn ebben az ügyben az eljárás megindítását a Bp. 527. §-a alapján megtagadta. A kir. törvényszék határozatának az az indoka, hogy a járásbíróság ilyen végzést csak alaki okokból hozhat, érdemi okból azonban nem, merőben ellenkezik a Bp. 527. §-ának szövegével is, amely ilyen megkülönböztetést nem tartalmaz. Mindezekre tekintettel a jogegységi tanács alaposnak tatálta -a koronaügyész perorvoslatát, a törvénysértést megállapította s minthogy ez a törvénysértés a feljelentett egyének hátrányára történt, azt a Bp. 442. §. utolsó bekezdése érteimében a járásbíróság végzésének hatályába visszahelyezése által orvosolta is.