Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

110 Büntetőjogi Döntvénytar. ben leírt érzéki jelenetek a jóízlésű olvasók előtt nem tűnnek fel vonzóknak s azokban nem keltik az utánzás vágyát, mert a fajtalanság fogalmához s ebbó'l folyóan a Btk. 248. §-ába ütköző vétség megállapításához nem elengedhetetlen kellék az, hogy az ilyen ocsmányságokat tartalmazó irat, nyomtatvány vagy képes ábrázolat mindenkinek tessék, abban mindenki gyönyörűségét lelje, mert a Btk. 248. §-a a közerkölcsiséget, a közszemérmet védi, amelynek sérelme nemcsak akkor áll elő, ha az az irat, nyomtatvány vagy képes ábrázolat legalább is a lazább erkölcsűek s főleg a szenvedélyesebb természetű s a nemi gerjedelmek iránt leginkább fogékony fiatalkorú olvasók nemi vágyát felébresztheti, hanem már akkor is, ha annak tartalma a nemi élet egyes jeleneteit megbotránkoztató s szemérmet sértő módon tünteti fel. A védelemnek az az érvelése, hogy a vád alapjául szolgáló cikk már csak azért sem foglalja magában büntetendő cselekmény tényálladékát, mert annak tartalma szerint a benne leírt jelenetekben résztvevő, a paráznaságtól és az élvezett kéjelgéstől teljesen megittasult egyének a végeredményben a leírt undok helyzetből szabadulni akarnak s az anyaság nemes érzületének kívánnak hódolni, nem volt elfogadható, mert valamely irásműben kifejezésre jutott fajtalanság erkölcsrontó hatása nem szűnik meg az által, hogy az abban szereplők végeredményben eltelve, megundorodva a habzsolt paráználkodástól, abból kijózanodni igyekeznek. Ami pedig a védőnek azt az érvelését illeti, hogy a vádbeli cikk tulajdonképpen csak paródiája, karikatúrája akar lenni a bizonyos körökben most divatos írói modornak, ez szintén nem szolgálhat a vádlott mentségére. Eltekintve ugyanis attól, hogy a védőnek erre vonatkozó állítása magában a vádbeli cikkben semmi támpontra nem talál, nem az a lényeges, hogy az a cikk milyen célt szolgál, hanem az, hogy az abban megírtak a nemi érzékiség előtérbe helyezésével durván sérlik-e az erkölcsi és szemérem érzetet s annak szerzője ennek s a bekövetkezhető többszörözésnek, terjesztésnek tudatában írta-e meg a cikkét. Mindezekre tekintettel a kir. Kúria a kir. főügyész által az ítélet felmentő része ellen a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján bejelentett semmisségi panaszt alaposnak találta. ... Az a körülmény, hogy úgy a Btk. 248. §-a alá eső vétség, mint a Kbtk. 51. §-a alá eső kihágás egy és ugyanazon cikkben foglaltatik, nem zárja ki azt, hogy a vádlott bűnössége mindkét cselekményben megállapíttassék. A Btk. 248. §-a ugyanis a közszeméret a Kbtk. 51. §-a pedig a hitfelekezetek vallásos tiszteletének tárgyait a nyilvános meggyalázástól védi, a vádlott tehát cikkének megírása által a törvény által védett két különböző jogi értéket sértett, vagyis több