Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

Büntetőjogi Döntvénytár. 103 Vádiolt a vád tárgyává telt orvosi bizonyítványban azt az orvosszakértői véleményt nyilvánította, hogy sértett a megvizsgálásakor akaralbénulásos szeszmérgezés állapotában van és hogy a vizsgálattól számított három órán belül a rendőrség által ki nem hallgatható, aminek következtében törvényellenes letartóztatása órákkal meghosszabbíttatott. Az alsóbbfokú bíróságok tényként megállapították, hogy ennek az orvosi bizonyítványnak egyik szakértői nyilatkozata sem felelt meg az igazságnak, illetőleg nem alapult való tényeken, mert a sértett a vádlott által eszközöli orvosi vizsgálat alkalmával nem szenvedett akaratbénulásos szeszmérgezésben és olyan állapotban volt, hogy azonnal kihallgatható lett volna. A kir. ítélőtábla e ténymegállapítás ellenére nem találta megállapíthatónak G. Tibor vádlottnak az orvosi bizonyítvány kiállítása körül tanúsított gondatlanságát, mert a sértetlen észlelt tünetek, ennek magatartása és a vizsgálat adatai könnyen megtéveszthették e vádlottat a tekintetben, hogy akaratbénulásos szeszmérgezésben szenvedő egyén áll előtte és hogy ebben a téves meggyőződésben jóhiszeműen állíthatta ki a vádbeli bizonyítványt, amely subjectiven indokolt szakvéleményét foglalta magában. A kir. Kúriá a kir. ítélőtáblának ezt a jogi állásfoglalását nem telte magáévá és ebben a kérdésben a kir. törvényszék jogi meggyőződésében osztozik. Aki valamely jogsértő cselekményt erre irányuló szándék nélkül olyan körülmények között követ el, amelyek között a jogsértő eredmény bekövetkezését kellő gondossággal előreláthatta és ezt a kellő gondosságot elmulasztva a cselekményt elköveti és ezáltal a jogsértő eredmény okozója lesz, ezért a gondatlanságáért büntetőjogilag felelős. Különösen áll ez arra, aki hivatása vagy foglalkozása körében követ el a köteles gondosság elmulasztásával valamely a törvény által védett jogérdeket sértő cselekményt. Az Igazságügyi orvosi tanács véleményében kifejtettek szerint az ittasságnak nincsen pozitív testi tünete, amely egymagában eldönlené a kérdést, hanem csak az adatok és tünetek halmozódása és egymásbavágása ad több kevesebb alapot az ittasság megállapítására. G. Tibor vádlottnak az adott esetben az volt a rendőrorvosi kötelessége, hogy a sértett alapos megvizsgálásával állapítsa meg, hogy a sértett ittas-e, ha igen, milyen fokban az és beható vizsgálat eredményeként az összes jelenségek, tünetek és adatok kellő megfontolásával és lelkiismeretes latolgatásával adjon véleménvt arról, hogy kihallgató-e a sértett és mikor ? Nevezett vádlott az alsóbbfokú bíróságok ítéleti ténymegálla-