Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

Büntetőjogi Döntvénytár. 97 a vizsgálat során már kihallgatott tanuknak a Bp. 472. §-a alapján való megesketése iránt, s ennek foganatosítása után 1919. évi március i én 95,857/1919/kü. sz. a. indítványozta a vádtanácsnál az eljárásnak P. Mátyás terhelt előkerültéig való megszüntetését. A vádtanács 1919 március 10. napján B IV. 1422/126/1915. szám alatt hozott végzésével P. Mátyás terhelttel szemben a bűnvádi eljárást a Bp. 472. §-ának 4. bekezdése alapján a távollevő terhelt előállításáig megszüntette és az ügynek az elévülési határidő bekövetkeztéig, vagyis 1924. évi március 10-ig terjedő nyilvántartásba vételét rendelte el. 1923. évi november 2. napján P. Mátyás terhelt képviseletében B. Bernát a budapesti kir. ügyészséghez egy beadványt nyújtott be, amelyben intézkedést kér az elévülésnek megállapítása és a nyomozólevél visszavonása iránt. Ehhez a beadványhoz egy Budapesten 1923 június 6. napján kelt, P. Mátyás által aláírt ügyvédi meghatalmazás volt csatolva. A budapesti kir. ügyészség erre 1923 november 8. napján 139,442/1922/kü. sz. a. azt indítványozta a vádtanácsnál, hogy miután az elévülési határidő még nem telt el, az államrendőrség útján P. Mátyás tartózkodási helyét sürgősen állapíttassa meg és letartóztatásba helyezése iránt intézkedjék. Minthogy a vonatkozó bűnügyi iratok feltalálhatók nem voltak, azok kutatásával hosszabb idő telt el, míg végre a budapesti kir. bünletőlörvényszék vizsgálóbírója 1924 március 7. napján — tehát három nappal az elévülési haláridő letelte előtt — B II. 1422/1915. sz. a. megkeresést intézett a m. kir. államrendőrség főkapitányságához P. Mátyás lakhelyének sürgős megállapítása és P. Mátyás letartóztatása iránt. Ez a megkeresés azonban eredményre nem vezetett, mert P. Mátyást a főváros területén feltalálni nem sikerült. 192^4. évi április 7. napján P. Mátyás védője ujabb kérvényt adott be most már a budapesti kir. büntetőtörvényszékkez s kérte az elévülés bekövetkeztének megállapítását s a nyomozólevél visszavonását. A vádtanács 1924 július 4. napján B IV. 1422/1915. sz. a. kelt végzésével ezt a kérelmet elutasította azzal az indokolással, hogy a vizsgálóbírónak 1924 március hó 7. napján tett lentebb ismertetelt intézkedése a Blk. 108. §-a értelmében az elévülést félbeszakította. A budapesti kir. ítélőtábla 1924 december 31. napján 16. B. 11,416/15 1924. sz. a. hozott végzésével a vádtanács végzése ellen beadott felfolyamodást elutasította. II. A koronaügyész perorvoslata szerint a kir. ítélőtáblának ez a jogerős végzése törvénysértő, mert ellenkezik a 76. számú Büntetőjogi Döntvénytár. XIX. 7