Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

Büntetőjogi Döntvénytár. 87 törvény állal kizártat, azzal a megokolással utasította vissza, hogy a Bv. 18. §-ban foglalt ((felmentheti)) kifejezés a bíróságnak idevonatkozóan diszkrécionális jogot biztosít, melyet belátása szerint gyakorolhat, mihezképest ily esetben sem a büntetési keretek be nem tartása és illetve áthágása címén a Bp. 385. §-nak 2. pontja alapján, sem pedig a büntethetőséget kizáró okra való hivatkozással a Bp. 385. §-nak 1. c) pontja alapján semmisségi panasz nem használható; szabadságában állván azonban a bíróságnak bármely fokon, hogy a Bv. 18. §-ban meghatározott jogot egész terjedelmében és önállóan, tehát hivatalból is gyakorolhassa. Ezzel ellentétesen a kir. Küria I. büntető tanácsa az 1 926. évi január 13. napján B I. 6195/27/1925. sz. végzésével a főmagánvádló által a vádlottnak a Bv. 18. §-a alapján a büntetés alól való felmentése miatt a Bp. 385. §-nak 1. c) pontjára való hivatkozás mellett használt semmisségi panaszt érdemben elbírálta és azt mint alaptalant a Bpn. 36. §-a értelmében elutasította. A kir. Küria tehát a fentiek szerint a szóbanforgó kérdésre vonatkozóan ellentétes elvi alapokon nyugvó határozatokat hozott, mihezképest az 59,200/1912. I. M. sz. igazságügyminiszleri rendelet 1. §-nak 2. pontja értelmében jogegységi döntvény hozatalának szüksége merült fel. II. A kir. Küria büntető jogegységi tanácsa az ezek szerint felvetett elvi kérdést tüzetesen megvizsgálván, azt a vonatkozó törvényes rendelkezések behaló elemzése és egybevetése alapján az alábbi indokokból a bevezető határozat értelmében döntötte el. A Bv. 18. §-a szerint a becsületsértés vétsége miatt elítélt vádlottat a büntetés alól csak abban az esetben lehet felmenteni, ha a becsületsértés elkövetésére a sértettnek jogellenes, kihívó vagy botrányt kellő viselkedése adott okot. Ebből nyilvánvaló, hogy az eljáró bíró a becsületsértés vétsége miatt elítélt vádioltat a büntetés alól a Bv. 18. §-a alapján megfelelő tényállás alapján, vagyis csupán akkor mentheti fel, ha a valónak elfogadott tényállás törvényes alapot nyújt annak a jogi elemnek a megállapítására, hogy az adott esetben a sértett csakugyan jogellenes, kihívó vagy botrányt keltő viselkedést tanúsított s ezzel ő adott okot a becsületsértés elkövetésére. Ha pedig a bíró a Bv. 18. §-ának alkalmazásával csak megfelelő tényállás alapján s csakis a jelzett jogi elem fennforgása esetében hozhat a büntetés alól felmentő ítéletet, akkor a szó közönséges értelmében már nem lehet a bíró diszkrécionális jogáról, vagyis arról beszélni, hogy a bíró ily esetben a büntetés mellőzése kérdésében anélkül, hogy a törvényt megsértené, a tetszése szerint határozhat. A bíró ugyanis ilyen esetben is csak a bizonyítékokat mér-