Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)
82 Büntetőjogi Döntvénytár. határozott semmisségi okból a büntetésre és az előzetes fogvatartás beszámítására is kiterjedő hatállyal megsemmisítve, a nevezett vádlottat gyilkosság bűntette és rablás kísérletének bűntelte miatt a Btk. 91. §-ának alkalmazásával életfogytig tartó fegyházra, valamint — tekintettel minden törvényes eshetőségre — a Btk. 57. §-a értelmében számítandó tíz évi hivatalvesztésre és a politikai jogok gyakorlatának ugyanily időtartamú felfüggesztésére ítélte. Az ítélet indokolása szerint «a szabadságvesztésbüntetés életfogytig szólván, az előzetes fogvatartás beszámítása tárgytalanná vált». Ebben a határozatában tehát a kir. Kúria arra az álláspontra helyezkedett, hogy életfogytiglani fegyházbüntetés kiszabása esetében nincs helye a Btk. 94. §-a alapján az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság beszámításának. Ennek a két határozatnak szembeállítása mellett nyilvánvaló, hogy a kir. Kúria abban a kérdésben, vájjon életfogytig tartó fegyházbüntetés kiszabása esetében az ítéletben van-e helye az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság beszámításának, ellentétes elvi alapon nyugvó határozatokat hozott. II. Amint azonban azt már a kir. Kúriának a jogegység érdekében hozott B I. 6900/1925. sz. határozata is megállapította : a kir. Kúria a fenti két határozaton kívül még számos más olyan határozatot hozott, amelyek a szóbanforgó kérdés tekintetében egymással ellentétesek. így a B I. 4111/1924., B I. 4692/1923., B I. 5042/1923., B I. 6141/1923., B II. 6534/1924., B II. 152/1925. és Bsz. 3114 1925. sz. ügyekben a kir. Kúria az eljárt kir. ítélőtábláknak a beszámítás tárgyában hozott igenlő döntéseit nem helytelenítette. Viszont pedig a B. 2372/1892., B III. 1848/1924.. B I. 3900/1924., B II. 6663/1924., BIII. 2894/1925. és Bsz. 3684/1925. számú ügyekben a kir. Kúria érintetlenül hagyta az eljárt kir. ítélőtábláknak ellenkező döntéseit. Ezekből az ügyekből megállapítható, hogy a szóbanforgó elvi kérdésben nem csupán két ellentétes kúriai határozat hozatott, hanem a bíróságok általában, élükön a kir. Kúriával, évek óta ellentétes gyakorlatot folytatnak. Nyilvánvaló tehát, hogy ebben a vitás elvi kérdésben az 1912 : LVI. tc. 70. §-a és az 59,200/1912. I. M. sz. rendelet 1. §-ának 2. pontja értelmében jogegységi döntvény hozatalának van helye. III. A kir. Kúria büntető jogegységi tanácsa a kir. Kúria elnöke által elébe terjesztett elvi kérdést a fenii határozat értelmében, tehát igenlőleg döntötte el a következő indokokból:
