Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

Büntetőjogi Döntvénytár. 65 45. A kiadónak és a nyomda tulajdonosának a St. W. $-án alapuló felelőssége csupán a St. 32. §-a szerinti sajtóbűncselekmények esetében állapítható meg. Az 1921:111. tc. 7. §-ában meghatározott vétség nem lévén sajtóbűncselekmény, a bűnügyben félnek nem tekinthető kiadó és nyomdatulajdonos ellenében kizárólag ezen minőségüknél fogva marasztaló ítélet nem hozható. (Kúria 1924 jún. 3. B I. 1403/Í6. sz.) Indokok: . . . Meg kellett semmisíteni ugyancsak hivatalból a Bp. 384. §. 4. pontjában meghatározott semmisségi okból a kir. ítélőtábla ítéletének a «Népszava» kiadójára és a «Világosság» r.-t. nyomda tulajdonosára vonatkozó rendelkezéséi is ós ezeknek a St. 40. §-a értelmében a pénzbüntetés és a bűnügyi költségért való felelőssége megállapítását mellőzni kellett. A kir. ítélőtábla ugyanis a kir. törvényszék ítéletét azzal a helyesbítéssel hagyta helyben, hogy a vádlott terhére rótt cselekmény nem sajtóvétség, hanem közönséges bűncselekmény s ennek dacára az elsőfokú ítéletnek azt a- rendelkezését is helybenhagyta, amellyel a vádbeli cselekmény elkövetésére eszközül használt sajtótermék kiadójának és az azt előállító nyomda tulajdonosának a bűnügyi költségre és a pénzbüntetésre vonatkozó fokozatos felelőssége a St. 40. §-a alapján megállapíltatott. Már pedig a kiadónak és a nyomda tulajdonosának a St. 40. §-án alapuló felelőssége csupán a St. 32. §-a szerinti sajtóbűncselekmények esetében állapítható meg, mert a St. erre vonatkozó rendelkezését csakis ezekkel a cselekményekkel kapcsolatban lehet alkalmazni. A kiadó és nyomdatulajdonos fokozatos felelőssége tehát, habár a vádlott terhére rótt cselekmény az általuk kiadott s illetve nyomtatott sajtótermék felhasználásával követtetett is el, csakis abban az esetben lehet bírói döntés tárgya, ha a vádlott cselekménye a St. 32. §-a szerinti sajtóbűncselekmény tényálladékát foglalja magában. Következésképen ennek hiányában a bíróságnak nincs hatásköre arra, hogy a bűnügyben félnek nem tekinthető kiadó és nyomdatulajdonos ellenében kizárólag ezen minőségüknél fogva marasztaló ítéletet hozhasson s velük szemben a St. 40. §-át alkalmazhassa. Midőn tehát a kir. ítélőtábla a vádlott terhére rótt cselekményre nézve megállapította, hogy az nem sajtó útján elkövetett bűncselekmény s ennek dacára az elsőfokú bíróság ítéletének a vádbeli cselekmény elkövetésére használt nyomdatermék kiadója Büntetőjogi Döntvénytár. XVII. «*