Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

34 Büntetőjogi Döntvénytár. létbe. A vádlott azonban, aki nem is volt bizományos, az ehelyütt is irányadó tényállást alapul véve, a cseh koronákat nyerészkedése végett vette meg és nyereséggel is adta el tovább, tehát azzal üzérkedett. A kir. ügyész panasza pedig azért nem alapos, mert habár az- üzletszerűség fogalmához nem kívántatik meg, hogy az illető a bűncselekményekből tartsa fenn magát, az ehelyütt is irányadó tényekből azonban nem vonható következtetés arra sem, hogy S. Adolf vádlott a cselekményébőt tervszerűen, ismétlési szándékkal, mellékkereset gyanánt húzott volna hasznot. Nem kerülte el a kir. Kúria figyelmét, hogy az uzsorabíróság Z. Dezső vádlottat az 1922: XXVI. tc. 3. §-ának első bekezdésébe ütköző vétség kísérletében mondta ki bűnösnek, pedig a 3. §-ban meghatározott bűncselekmény — annak folytán, mert ez a kísérletre vonatkozó szabályok szerint büntetendő — nem válik kísérletté, hanem ha a 3. §. első bekezdésében írt bűncselekmény elkövetési cselekedete az i. §-ban meghatározott cselekmények valamelyikének a kísérletéig sem jutott el: akkor, mint a Btk. általános rendelkezései szerint büntetlenül maradó és csak a jelen törvény 3. §-a által önálló bűncselekménnyé minősíteti előkészületi cselekmény lesz a törvény szerint büntetendő. Ha pedig — a miként ez a jelen esetben történt — a 3. §-ban írt elkövetési cselekmény már eljutott a törvény 1. §-ában körülírt valamelyik bűntett kísérletéig, akkor az többé már nem a 3. §-ba ütköző bűncselekmény, hanem az i. §-ban meghatározott cselekmények valamelyikének kísérlete. A Bp. 385. §. 1. b) pontja alá tartozó ez a semmisségi ok azonban vádlottnak nem szolgálván sérelmére, azt a kir. Kúria hivatalból nem vette figyelembe. = Az 1920 : XV. tc. 4. §. 4. pontjának alkalmazásában üzérkedés a közszükségleti cikknek nyerészkedési célból adása-vevése, forgatása, mindennemű oly lukrativ vállalkozás, amely sérti vagy veszélyezteti a fogyasztónak az érdekét, hogy az illető cikkhez megfelelő áron hozzá jusson {Kúria: BDtár XVI. 51.). Az 1920: XV. tc. 1. §-ának utolsó bekezdésében említett összebeszélés vagy egyesülés csak akkor minősül önálló bűncselekménnyé,-ha az összebeszélés vagy egyesülés nem jutott a kísérletig sem {Kúria: Dtár XV. 1.). 25. Az 1921:111. tc. 7. §-ában meghatározott vétség nem sajtóbűncselekmény a St. 32. §-a értelmében, hanem sajtó felhasználásával elkövetett közbűncselekmény, amelynek megtorlásánál nem a St. felelősségi szabályai, hanem az általános büntetőjogi rendelkezések alkalmazandók. — //. Súlyosító