Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

Büntetőjogi Döntvénytár. * 21 K-ként egy napi fogházra kell átváltoztatni. A kir. törvényszék, mint másodfokú bíróságnak ez az ítélete — tekintettel a Bp. 556. §-ának második bekezdésére — nyomban jogerőre emelkedett. A kir. törvényszéknek ez az ítélete törvénysértő. Igaz ugyan, hogy a kir. minisztérium 1923 szeptember 1-én életbelépett 6050/1923. M. E. sz. rendeletének 4. §-a a Btk. dMásodik része» egyes rendelkezéseiben, úgyszintén az 1920 előtt alkotolt egyes törvények büntető rendelkezéseiben, így tehát a Bv. is, bűntettekre és vétségekre megállapított pénzbüntetések legkisebb összegét a háromszázszorosára, legmagasabb összegét pedig hatszázszorosára emelte fel s ugyanezen rendelet 7. §-a értelmében bűntett vagy vétség miatt kiszabolt pénzbüntetésnek szabadságvesztésbüntetésre álváltoztatásánál — az 1921: XXVIII. tc. 5. §-ában foglalt szabálytól ellérőleg — 600 K-tól 12,000 K-ig terjedő összeg helyett egy nap számítható, igaz ugyan továbbá az is, hogy ugyanezen rendelet 13. §-a értelmében ezen rendelet rendelkezéseit az életbelépéskor folyamatban lévő ügyekben és a rendelet életbelépésének napja élőit elkövetelt cselekményekre is alkalmazni kell; mégis helytelenül alkalmazta a kir. törvényszék ezt a rendeletet N. bűnügyében azért, mert ezen rendelet életbeléptekor az elsőfokú bíróság ebben az ügyben már érdemleges ítéletet hozott s mert a kir. bíróságok ítéletei csak az érvényben lévő eljárási jogi szabályok keretében változtathatók meg, a Bp. 387. §-ának harmadik bekezdése pedig kimondja, hogy a vád ott büntetése egyedül a vádlónak a vádlott terhére használt fellebbezése esetében súlyosbítható. Igaz ugyan, hogv a minisztérium 1923 november 3-án kelt 7772/1923. számú rendeletében kijelentette, hogy a 6050/1923. M. E. sz. rendeletnek a pénzbüntetés és a pénzbírság mértékének felemelésére vonatkozó rendelkezéseit a fellebbviteli bíróság — ha a kiszabott pénzbüntetés vagy pénzbírság összegét az értékváltozások figyelembevételélel nem látja megfelelőnek — a jogerősen még el nem intézett oly ügyekben is alkalmazza, amelyekben az elsőfokon eljárt bíróság a rendelet életbelépése előtt hozta meg érdemleges határozatát, de ez a kijelentés nem lehet akadálya a Bp. 397. §-ában lefektelHt fenti sarkalatos jogelv érvényesülésének s a kir. Kúria jogegységi tanácsának álláspontja szerint ilyen ügyekben a pénzbüntetés csak akkor emelhető fel, ha a vádlott terhére jogorvoslatot használlak. A Bp. 387. §. harmadik bekezdésében foglalt s büntető eljárási jogunknak abszolút érvényű tételét sértette meg, tehát a debreceni kir. törvényszék, mint fellebbviteli büntetőbíróság fentidézett ítéletében az által, hogy a N. vádlottra a kir. járásbíróság által kiszabott 10,000 K pénzbüntetést — bár az elsőfokú ítélet