Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

10 Bün tetöjogi Döntvénytár. A liszt, mint közszükségleti cikk szabad forgalma ugyanis a vádbeli időben korlátozva nem volt; az pedig, hogy a hatóság az ellátatlanok részére lisztet biztosított s annak felosztását jegyrendszerhez kötötte, a liszt forgalmának általános korlátozását nem eredményezhette. Már pedig az 1920: XV. tc. 1. §. 6. pontja csak oly közszükségleti cikkre vonatkoztatható, melynek mint olyannak (in genere) forgalma hatósági intézkedés folytán általánosan korlátozva van. Ellenben a jelen esetben a vádlottak részben a hatóság által az ellátatlanok részére olcsó áron szánt liszt mint közszükségleti cikk illetéktelen módon történt megszerzése és nyereséggel való eladása által; részben e cselekmény nyerészkedési célzattal történt előmozdítása által lisztet, mint közszükségleti cikket, a maguk spekuláns céljára, vagyoni előny elérésére használtak fel, tehát ezzel a közszükségleti cikkel üzérkedtek, illetve ezt az üzérkedést szándékosan előmozdították. Minthogy pedig a vádlottak ezáltal az ellátatlanoknak szánt olcsó liszt egy részét ezektől elvonták; minthogy az ellátatlanok részére liszt nem volt feles mennyiségben, de sőt olykor e célra elég liszt sem állott rendelkezésre és így a vádlottak e jogellenes cselekmény által az ellátatlanokat eme nélkülözhetlen cikknek a szabad forgalomban drágább áron való megszerzésére kényszerítették, mi által a kereslet fokozásával a szabad forgalmú liszt tekintetében a kereslet és kínálat közti rendes viszonyt megzavarták és pedig annál inkább, mert igaz, hogy a vádlottak az általuk így megszerzett lisztet belföldön forgalomba hozva, végeredményben azt a fogyasztók rendelkezésére bocsájtolták, mégis mivel a liszt ilyen forgalmazása mellett már nem ellenőrizhető, hogy azt a vásárlók a legszükségesebb mennyiségben szerezzék csak be, de sőt az élet tapasztalatai szerint szabadforgalom mellett sok esetben a vásárlók egy része, a tehetősebbek, akár a jobb megélhetés, akár az ilyen nélkülözhetlen árúcikkel biztonság okából hosszabb időre való ellátás céljából azt a szükséges mértéken jóval nagyobb mennyiségben szokták megszerezni, mi által az végeredményben még sem került olyan arányos elosztás alá, amint az a vádlottak jogellenes cselekménye nélkül odakerült volna, ennélfogva a vádlottak üzérkedése az árdrágításra alkalmas volt. Tekintetbe véve azt is, hogy az 1920: XV. tc. 1. §. 4. pontjában foglalt első tényálladék «az üzérkedés)) által elkövetett árdrágító visszaélés veszélyeztető bűncselekmény s a tényleges árdrágítás bekövetkezte e bűncselekménynek nem tényálladéki eleme, amennyiben elég az, hogy az üzérkedés ((árdrágításra alkalmas módoni) történjék, ami jelen esetben kétségtelenül fennforog, helyesen járt el az uzsorabíróság, midőn vádlottak cselekménvét az