Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

Bű riíetőjogi hinti vény tár. Tekintettel arra, hogy a vádlott büntetlen előéletű, 63 éves, családos, tisztes polgári társadalmi állású egyén, akinek az általa agyonvert V. György bántalmazására oka nem volt, a kir. Kúria arra a meggyőződésre jutott, hogy vádlott a vád tárgyává tett cselekményt a sérelmére tömegmozgalom keretében rövid idővel előtte lezajlott támadás, fosztogatás és rombolás kizárólagos hatása alatt keletkezeti s a cselekményének elkövetésekor még le nem csillapult felindult állapotában, tehát azzal a tömegmozgalommal kapcsolatban s a vádbeli cselekmény elkövetésekor elhangzott szavai szerint nyilvánvalóan abban a téves feltevésben követte el, hogy V. György szintén azok közé a fosztogatók közé tartozik, akik neki olyan nagy kárt okoztak s a forradalmi tömegmozgalom pusztító támadásait és rombolásait a magok bűnös vagyoni hasznára akarják kihasználni. Minthogy pedig a 49,900 1920. I. M. sz. rendeletlel közzétett s 1920. évi december 24-ik napján kelt legfelsőbb kegyelmi elhatározás 1. pontjának rendelkezése, az 1918. évi október 31-ike és 1919. évi március 24-ike közt lefolyt tömegmozgalmakkal kapcsolatban ennek kizárólagos hatása alatt elkövetett s 5, illetve 10 évet meg nem haladó szabadságvesztésbüntetéssel büntetendő bűncselekményekre, a fentiek szerint tehát a vádlottnak vád tárgyává telt és terhére megállapított cselekményére is kiterjed : az alsóbbfokú bíróságok tévedtek, amikor a bűnvádi eljárás megindítását, illetve folytatását kizáró ezt az okot nem ismerték fel s a vádlott bűnösségét a Btk. 105. §-ának 2. pontja ellenére megállapították, ami állal a Bp. 385. §. i. c) ponljában meghatározott és a vádlott sérelmére szolgáló, kövelkezéskép hivatalból figyelembe veendő semmisségi okot valósították meg... = v. ö. fíülár XVI. Hl. 93. Üzletszerű orgazdaság megállapítása az egyes orgazdasági cselekményeknek anyagi halmazatban állását kizárja. (Kúria 1924 okt. 21. B II. 3576/4924. sz.) indokok: ... A kir. főügyész semmisségi panaszát annyiban alaptalannak találta a kir. Kúria, mert az alább kifejlendők szerint a vádlott cselekménye a Btk. 372. §-a szerint minősülő üzletszerűen elkövelell orgazdaság bűntettét foglalja magában, ami az egyes orgazdasági cselekményeknek anyagi halmazatban állását kizárja. Ellenben alaposnak találta a kir. Kúria a kir. főügyész semmisségi panaszának a Bp. 385. §. 1. b) pontja alapján azért