Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

Büntetőjogi Dont vény tár. előtt tartva nyilvánvaló, hogy amint ilyen ügyben a közvádló passzív magatartást tanúsít, tehát vagy nem-él a Bp. 41. §. harmadik bekezdésében részére biztosílolt joggal, vagy a vádat (a pernek a Bp. 38. §. második bekezdésében megjelölt szakáig) elejti, vagy pedig az — akár büntető, akár felmentő •- ítéletben való megnyugvással kifejezésre juttatja, hogy a perbe tovább beavatkozni nem kíván, tehát a közérdekű vádképviselettől visszalép, a sértettnek főmagánvádlói jogköre, amely különben eddig sem szűnt meg, csupán másodsorban állandóan fennállott és gyakorolható volt, ismét a maga kizárólagosságában lép előtérbe. Ebből pedig az következik, hogy őt a fellebbezés — még büntető ítélettel szemben is — a Bp. 383. §. III. 1. pontja alapján megilleti. A törvénysértést ennekfolytán a Bp. 442. §. 4 bekezdése értelmében kimondani kellett. 91. /. A valóság bizonyításának elrendeléséről az alsófokú bíróságnak külön alakszerű határozatot kell hoznia. II. A St. 53. §-ának 1. bekezdésében foglalt szabály nem azt jelenti, hogy a valóság bizonyítása iránt az előterjesztést csak a vádirat közlésétől számítolt nyolc nap alatt lehet megtenni, hanem azt. hogy az előterjesztést legkésőbb ezen nyolc nap leteltéig kell megtenni; ehhez képest a valóság bizonyítása az előzetes eljárásnak bármely szakában is kérhető s ez a kérelem alakszerűséghez kötve nincs. Az ily előzetesen előterjesztett bizonyítási kérelem felől is az ítélő bíróságnak kell határoznia. — ///. Az állított tény valóságának bizonyítása csak azokban az esetekben zárja ki a rágalmazás megállapíthatását, amelyekben a valóság bebizonyításának a törvény szerint helye van. — /V. Helye van a Bv. 13. §. -utolsó bekezdése alkalmazásának oly esetben, mikor a sértett nemcsak nem ellenezte a valóság bizonyítását, hanem ahhoz azáltal, hogy a vitás körülményekre az ellenbizonyítás elrendelését kérte, az egyik részlet-körülményre pedig a valóság