Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

Büntetőjogi Döntvénytár. tes kizárólagos kereseti forrásul és életfenntartása céljából kövesse el, de annyi mégis kell a fogalom teljességéhez, hogy a jövedelem némileg az állandóság jellegével bírjon, olyan visszatérő vagyongyarapodást, hasznot jelentsen, amelyre számítani lehet. A folytatólagosságban megnyilvánuló ismétlés még nem jövedelmi forrásnyitás, amely folytatólagos elkövetés nélkül is jelentkezhetik. ^/^jy (Kúria 1923 május 20. B III. 181/1924. sz,)^* indokok: A kir. főügyésznek a Bp. 385. §. 1. b) pontja alapján bejelentett panaszát, mint alaptalant elutasította. Mert az üzletszerűség' jogi fogalmának nem feltétele ugyan, hogy a bűncselekményt a tettes kizárólagos kereseti forrásul és életfenntartása céljából kövesse el, de annyi mégis kell a fogalom teljességéhez, hogy a jövedelem némileg az állandóság jellegével bírjon, olyan visszatérő vagyongyarapodást, hasznot jelentsen, amelyre számítani lehet. A jelen esetben azonban a kir. Kúria csak a bűncselekményből származó, habár ismétlődő, de mégis természete szerint csak alkalmi haszon, előny fennforgását állapíthatta meg, amely még a jövedelmi forrás állandósági jellegével nem bírt. A vád tárgyává tett esetben tehát a kir. ítélőtáblának a valóknak elfogadott tényekből vont, az üzletszerűség megállapítását mellőző következtetése törvényszerű, azért is, mert a kir. Kúria megítélése szerint is csupán egy elhatározásból keletkezett, folytatólagosan megismételt cselekményről lehet szó; a folytatólagosság pedig az üzletszerűséggel nem azonos, mert az ismétlés még nem jövedelmi forrásnyitás, amely folytatólagos elkövetés nélkül is jelentkezhetik. A vádlott bűncselekménye ennek folytán az 1920: XXXII. tcikk 3. §-ának 3. pontja szerint bűntettnek nem minősíthető . . . = Kúria B III. -2352/1924. Abból a ténykörülményből, hogy a vádlott a saját üzlete körében, tehát rendes keresete keretében, a forgalmi adó lerovási könyvében hosszabb időn át kevesebb bevételt jegyzett be, mint amennyit az üzletében az eladásokból bevett, csupán az a jogi következtetés vonható le, hogy vádlott bár folytatólag, de mégis csak alkalmilag bizonyos jogtalan vagyoni előnyre, haszonra tett szert; ami nem elegendő az üzletszerűség minősítő körülményének megállapítására is, mert e jogtalan, alkalmi haszonszerzés nem volt a vádlott megélhetésének eszköze vagy keresetforrása. 64. Oly esetben, mikor a kir. törvényszék a büntetés végrehajtását a Bn. 1. §-a alapján felfüggesztette, a felfüggesztés miatt használt semmisségi pa-