Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)

Büntetőjogi Döntvénytár. 125 panaszt, mert az 1943: XXXIV. tc. 3. §-ának hatálya a lezajlott forradalmak következtében megszűnt, s a vádbeli cselekmény elkövetése idejéig visszaállítva nem lett; továbbá, mert a vádlott a királyság intézménye ellen nem lázított. Ez a panasz mindkét irányban alaptalan. Az 1913: XXXIV. tc. 3. §-ának meg nem szűnt hatályosságára vonatkozóan a kir. ítélőtábla ítéletében foglalt, saját és a kir. törvényszék ítéletéből elfogadott jogi indokok oly kimerítőek, helyesek és szabatosak, hogy elegendő azokra hivatkozni, hogy az ez irányú panasz tarthatatlansága kitűnjék. A kir. Kúria tehát azokhoz csupán azt az indokot fűzi, hogy az ezeréves magyar alkotmány leglényegesebb részét alkotó nemzeti királyság állami rendszerünknek oly szerves élő intézménye, amelyet erőszakos zendülések és az alkotmány ellen intézett lázadások a hosszú századokon át fokozatosan megérlelt magyar jogérzetből ki nem téphetnek. Az erőszak forradalmi dúlása alatt ez az intézmény bizonyos mérvig talán nem éreztette élő erejét, de állam, nemzet összetartó ősi hatása nem szűnt meg sem végleg sem ideiglenesen. A büntetőjog által védett jogtárgyak e legfontosabbikának meg nem szűnt hatálya pedig természetesen magával hozza azt is, hogy az intézményt védő jogszabály (1913: XXXIV. tc.) élő hatályának nem ártottak az időközi forradalmi zavarok, amelyeknek minden alkotása a jogfolytonosság helyreállításával önmagától összeomlott. Az 1913: XXXIV. tc. 3. §-ának hatálytalanságával való érvelés tehát nem egyéb, mint meddő tagadása az élő törvény erejének és a jogfolytonosságtól való önkényes eltávolodás. Ami pedig azt a védelmi érvelést illeti, hogy a vádlott a királyság intézménye ellen nem lázított, tehát bűncselekmény hiánya okából bűnössége törvényellenesen van megállapítva, a kir. Kúria a vádlott cselekményével az 1913: XXXIV. tc. 3. §-ában meghatározott tényálladékot szintén megvalósítotlnak látja, a vádbeli bűncselekmény fennforgását a maga részéről is megállapítja, s ennélfogva a vádlott bűnösségének megállapílását törvényesnek ítéli. Az 1913: XXXIV. tc. 3. §-a ugyanis több lényálladék felölelésével az olyan cselekményeket rendeli büntetni, amelyek az állam alkotmánya egyik fointézményének, a nemzeti királyságnak tekintélyét alááshatják és fennállását veszélyeztethetik. A veszélyeztetés fokozatos jelentőségű cselekvésekkel emelkedő erőt mutat és mindig azzal a szándékkal kapcsolatos, hogy mások a királyság intézményének megszüntetésére rábírassanak és pedig oly eljárással, amely kitartó és szerves munka útján alkalmas legyen majd az eredmény elérésére.