Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)
Büntetőjogi Döntvénytár. 117 tetteit követte el, a semmisségi panaszokat úgy a Bp. 385. §. 1. a) mint védő semmisségi panaszának a bűncselekmény minősítése miatt a Bp. 385. §. 1. b) pontjára vonatkozó részét mint alaptalant a Bpn. 36. §. első bekezdése értelmében el kellett utasítani. Tévedtek azonban az alsóbbfokú bíróságok abban, hogy a vádlott javára a Btk. 92. §-átnem alkalmazták s ennek folyományakép a vádlott főbüntetésének kiszabása tekintetében is. Az a körülmény ugyanis, hogy a vádlott mint 19 éves ifjú került orosz hadifogságba, hogy a cári uralom bukása után még a Kolcsak generális ellenforradalmi hadseregében a bolsevisták ellen küzdött, hogy ezután középiskolai képzettsége dacára csak mint péksegéd tarthatta fenn magát és ez időtájban kezdette a bolsevista tévtanokat magába szívni s 1920. év végén és 1921 elején jelentős szerepkörhöz jutott, arra mutatnak, hogy a vádlottnak a szenvedések és különböző behatások által meggyöngített lelkierejét a bolsevista uralom agitátorai mételyezték meg s elfogadhatónak mutatkozik az is, hogy vádlott bűnös elhatározását nemcsak a Kolcsak-féle ellenforradalom sikertelensége, hanem a Magyarországgal szemben a fő- és társult hatalmak által tanúsított méltatlan és igaztalan elbánás is elősegítette és ez okból engedve a csábításnak vált kommunistává, vállalt jelentékeny szerepkörét és lett a kommunisták által a kapitalista-rend alapján állónak tartott összes államok, közöttük saját hazája állami és társadalmi rendjének egyik ellensége. Ez és a vádlott büntetlen előélete pedig az alsóbbfokú ítéletekben felsorolt súlyosbító körülményekkel szemben is olyan nyomatékos enyhítő körülmények, amelyek a Btk. 92. §-ának vádlott javára való alkalmazásával a büntetés rendkívüli enyhítését indokolttá teszik. A semmiségi panaszoknak ez irányú része tehát alapos . . . 105. Az 1921:111. tc. 2. §-ának 1—4. pontjaiban körülírt bűntettek önálló tényálladékot tüntetnek fel akkor, ha azokat az állam felforgatására és az osztályaralom erőszakos létesítésére irányuló mozgalommal összefüggően és a mozgalom céljára oly egyén követi el, aki a mozgalom szervezésétől, kezdeményezésétől, vezetésétől stb. távol áll, s abba tevékeny részt vevőén csak a mozgalom javára elkövetett bűntettel vagy vétséggel kapcsolódik bele. Az 1921: HL tc. 2. §-ának első bekezdése: egy a minősítési körülményekből és a büntetési tételből