Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)

76 li ti nletőjogi Dont vény tár. = Kúria: . . . A panasz alaptalan, mert a mi a beszámítási képességget összeférő ideggyengeséget, kimerülést illeti, azt az alsóbíróságok a vádlott javára teljes mértékben figyelembe vették; ami pedig az idegerő oly kimerülést illeti, amely az embert az öntudatától fosztja meg, azzal a vádlott sohasem védekezett, ilyenről a vele együtt volt tanuk említést nem lesznek s a vádlott kifejezetten öntudatlanságról említést soha nem is tett. Egyébként hiába is tette volna, amikor az eset minden kis részletére pontosan emlékszik, azokat elmondja, csak a vádbeli kifejezésre nem akar emlékezni. Amennyiben pedig fenntartásokkal azt mégis elismerné, annak más értelmezést ad. Ez azonban nem az öntudat elborulásáról, hanem teljes éberségéről tesz bizonyságot, mert a védekezés célja szerint irányított emlékezés alapja azok a képzetek, amelyekel az öntudat révén sikerült megőrizni. Az öntudatlanság tartama az emlékezés tábláján is sötét folt, mert a nem működött tudatnak nincs serflmi képe, amit rá vetíthetne. . . (B I. 5018 \9±2.Í Rágalmazás vádja esetében alaptalan a szesz túlzó élvezésére alapitolt beszámílhatatlansági védekezés, mikor a vádlott a vád tárgyává tett cselekménnyel összefüggő tények köréből gondossággal emlékezik mindenre, ami felelőssége szempontjából közömbös, csak durva kifakadására nem akar emlékezni. (B I. 5372/1922.) 74. Azt, akit az ú. n. tanácsköztársaság idejében az igazságügyi népbiztosság büntetésének végrehajtása közben törvényellenesen szabadlábra helyezett, a Btk. Élt. 26. §-ának alkalmazása (cumulatio) szempontjából szökésben levőnek kell tekinteni. (Kúria 1923 ápr. 18. B í. 2448 1923. sz.) A kii*. Kúria: A semmisségi panaszt elutasítja. indokok: Az elítélt azzal a megokolással jelentett be semmisségi panas*zt a klr. törvényszék ítélete ellen, mert büntetéseinek időtartama az egyesítést kimondó ítélettel nem rövidíttetett meg ... A panasz alaptalan, mert az elítéltet az ú. n. igazságügyi népbiztosság első büntetésének végrehajtása közben törvényellenesen szabadlábra helyezvén, ez a szabadulás szökésnek tekintendő. Minthogy pedig az elítélt a második jogerős büntetésének alapjául szolgáló bűncselekményt ezen szökésnek tekintendő szabadlábon lételének ideje alatt követte el: ennélfogva ezúttal nem a Btk. 96. és 104. §-a szerinti összbüntetés kiszabásának, hanem a Hlk. Élt. 36. $-a értelmében a büntetések egyesítésének (cumulatio) van helye . . . 75. Anyagi halmazat és ezzel kapcsolatban összbüntetés kiszabásának szüksége előáll mindazokra a bűncselekményekre nézve, amelyeket a vádlott elkövetett, mielőtt az azok bármelyikéért jogerősen kiszabott büntetést végrehajtották volna. A jog-