Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

Büntetőjogi Döntvénytől', 47 kai történt ily bántó szembeállítása, és az ingerültség kiváltására, vagy fokozására fölötte alkalmas szavak és kitételek használata — nem tekinthető a hazafias aggodalom kifejezésének, hanem az ellenszenv — a gyűlöletkeltés célzatát bizonyítja. És a vádlott, aki ezt egy, a közelmúlt eseményeinek hatása alatt álló, még ingerült, emberek előtt cselekedte és mondta, tudta, koránál, érettségénél fogva tudnia kellett, hogy szavai az adott helyzetbén alkalmasak arra, hogj a földmívelő népet az úri osztály ellen gyűlöletre ingereljék ... II. (Kúria 1922 febr. 28. B I. 5924 1921, sz.) A kir. Kúria: A semmisségi panaszt elutasítja. Indokok: ... A panasz alaptalan. A valónak elfogadott tényállás szerint ugyanis a vádlott, egy őt közelebbről nem is érdeklő kilakoltatási eljárás alatt, a hatósági rendelkezést végrehajtó csendőrök és rendőrökre támadva 10—12 főből álló csoport előtt kiáltó szóval kikelt a hatalmukat a szegénnyel durván éreztető urak ellen, akiktől el kellene venni nagy házaikat; de az urak törvénye csak a szegény embert tudja tulajdonától megfosztani, az urakat nem. A csendőrök is csak az urakat pártolják, a szegényt meg csak kínozzák. De megfordul ez majd nemsokára, mikor megint a szegények lesznek az urak. A valónak vett tényállással szemben a védelem a kir. ítélőtáblai főtárgyaláson tett bizonyítás kiegészítési indítványa szerint azt akarta tanukkal bizonyítani, hogy a vádlott — aki hisztériás — nem a vád tárgyává tett kijelentéseket tette, hogy a kijelentések megtétele nem történt nyilvánosan és nem gyülekezet előtt és hogy a vádlott szándéka nem irányult izgatásra. A kir. ítélőtábla ezt az indítványt helyesen utasította el, mert a tényállás valóságai mellett az ajánlott nemleges bizonyítás jelentőséggel nem bír; mert a 10—12 emberből álló tömeg az adott viszonyok közölt, amikor az folyton növekedett is, s veszélyeztethette a közbékét és a közrendet, a gyülekezet fogalmának megfelel, mert a vádlott e gyülekezet előtt nagy hangon szólva s szavait a jelenvoltakhoz azok meggyőzése végett intézve kijelentéseit nyilvánosan tette meg ; s mert az izgatásra irányuló szándékot, a bíróságnak módja volt a valónak vett tényállásból levont következtetéssel meg-, vagy meg nem állapítani, arra nézve tehát külön bizonyítás szükségtelen volt. A panaszolt alaki semmisséget tehát a kir. ítélőtábla nem valósította meg, mert az indítványozott bizonyítás kiegéseítésének elutasítása avédelem lényeges érdekét nem sértette. A vádlott az izgatás bűntettében való bűnösségének megálla-