Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

II ü ii tel öjo§ i Döntvénytár. tárgyává (élt és terhére meg is állapított cselekményeit egy vétségnek, mert a fent ismertetett tényállásból nyilvánvaló, hogy a vádlott az idézeti törvény 1. §-ának 1. és i. pontjaiban meghatározott vétséget három különböző egyénnel szemben és különböző alkalommal, tehát három ízben, az 1. §. i. és i. pontjaiban meghatározott . vétséget pedig két különböző egyénnel szemben és különböző alkalommal, tehát kél ízben követte el. Igaz ugyan, hogy a kir. ügyészség is tévesen csak egy vétség címén emelt vádat, minthogy azonban ennek a vádnak keretében vád tárgyává lette a vádlottnak mindazon tetteit, amelyeket az uzsorabíróság tényként megállapított, s minthogy a tett minősítése tekintetében a Bp. 3U25., 439. és 387. fainak egybevetett értelme szerint a felsőfokú bíróság megfelelő perorvoslat esetén nincs a vádló indítványához kötve, az a kérdés pedig, hogy 'a vádlottnak a . vád tárgyává lett tettei egy vagy több cselekménynek minŐsítendők-e, a minősítés keretébe tartozik, a kir. Kúria a kir. ügyészségnek a téves minősítés miatl bár más indokból bejelenteti semmisségi panasza folytán reformálhatónak találta az uzsorabíréságnak ítéletét nemcsak annyiban, amennyiben az tévesen mellőzte az 1920 : XV. tc. 1. §. 4. pontja szerint való minősítést, hanem annyiban is, amennyiben bűncselekmény többség helyett cselekménvegységet állapíthat meg. IV. A kir. Kúria ezzel a kijelentéssel állást foglalt abban a kérdésben, hogy a vád mily viszonyban van az ítélettel a perorvoslali szakban a felsőbbfokú bíróságnál. A koronaügyésznek a tárgyaláson kifejtett álláspontja szerint a közvádló állal a vádlott terhére használt perorvoslal esetén a kir. Kúriát a részleges jogerősség korlátozza a minősítés szabadságában s ha az alsófokú bíróság minősítése téves, csak a közvádló minősítését veheti fel, melynek mellőzése miatt az perorvoslattal éli, de sem más minősítést, sem anyagi halmazatot nem Vehet fel, mert ezt a részleges jogerősség tiltja. A koronaügyész álláspontja azonban nem egyeztethető össze a törvénnyel. A részleges jogerősséget ugyanis a Bp. 395. §-a szabályozza, mely szabály a Bpn. 31. §-a szerint a Kúria előtti eljárásban is alkalmazandó. Eszerint a perorvoslal bejelentése az ítélet perorvoslattal megtámadott részének jogerőre emelkedését felfüggeszti. Kö^ vetkezik ebből, hogy az ítéletnek perorvoslallal meg nem támadóit része jogerős. Ki vannak véve e szabály alól azok az anyagjogi szabálysértések, melyek a vádlott sérelmével járlak, mert a Bp. 385. §. utolsó bekezdése szerint ezekre a jogsértésekre a részleges jogerősség nem vonatkozik. Tekintettel már most a részleges jogerősség imént említett elvére s arra, hogy ez a szabály a vádlott sérelmére elkövetett anyagjogi szabálytalanság esetében sohasem alkal-