Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

124 Büntetőjogi Döntvénytár. törvényes alapot nyújtanak, hogy a továbbeladás céljaival vásárló vádlott szükségtelen közbenső kereskedést űzött s ezen tevékenysége a közszükségleti cikk árának a drágulását előidézni alkalmas volt. • Ugyanis a sertésnagyvágó oly nagykereskedő, aki a termelőtől beszerzett árút vagy csak egyes részeit közvetlenül a kiskereskedőhöz tartozik eljuttatni, s ez utóbbitól szerzi be a fogyasztó. — M. Ferencné vádlott nem zsírnak kicsinyben való kimérésével foglalkozó kiskereskedő (hentes) volt, sőt a ténymegállapítás adatai szerint épen ő akarta a nagyban beszerzett zsírmennyiséget az újpesti henteseknek, tehát kicsinyben való kiméréssel foglalkozó kereskedőnek eladni. Nem volt tehát szükség sem az ő, sem F. Zsigmond nagyvágónak az üzleti tevékenységére avégből, hogy az árú annak természetes rendje szerint a termelőtől a fogyasztóhoz kerüljön, árdrágításra alkalmas is volt ez a szükségtelen közbeékelődés, mert a vádlott vásárlásait a Vásárpénzlár financirozván, az ebből eredő kamattartozásokat, M. Ferencné vádlottnak üzleti nyereségét, sőt a F. Zsigmond részére biztosított nyereséget is a fogyasztó közönségnek kellett volna megfizetnie, ami a zsír árát szükségtelenül bár, de feltétlenül megdrágította volna. A cselekménynek üzletszerű elkövetését is helyesen és törvényes alapon állapította meg az uzsorabíróság, mert a vádlott — nyereséggel való továbbeladás végett — két ízben vásárolta a zsírt, tehát rendes üzletkörétől eltérő ezt a tevékenységét jövedelmező keresetforrás gyanánt űzte, ami az üzletszerűség tényelemeit kimeríti. A felhozotlak alapján a vádlott és a védő semmisségi panaszának a Bp. 385. §. 1. a) és b) pontjaira alapított részeit, mint alaptalanokat, a törvény értelmében el kellett utasítani. Ellenben alaposnak kellett felismerni a kir. ügyésznek azt a panaszát, hogy a vádlott cselekménye az 1920 : XV. tc. 1. §. 5. pontjában meghatározott, s az 1920 : XXVI. tc. 8. §-a szerint minősülő árdrágító visszaélés bűntettének a tényálladéki elemeit is magában foglalja, így anyagi jogszabályt sértett az uzsorabíróság, amidőn a cselekménynek eszerint való minősítését tévesen mellőzte. Azért alapos a Bp. 385. §. \. b) pontjára alapítoltnak tekintett ez a panasz, mert az uzsorabíróság tényként állapította meg, hogy a vádlott a továbbeladás céljából vásárolt 150 q zsírt azért tárolta, hogy azt 1922. évi szeptember hó végén legkésőbb 1922. évi október hó 10-éig hozza forgalomba az erre vele megállapodást létesítő F- Zsigmond közreműködésével — tehát segélyével — az újpesti hentesek részére történő eladással, mert