Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

Büntetőjogi Döntvény tár. A kir. Kúria a panaszt alaposnak és a kir. ítélőtáblai ítéletnek a felhatalmazás megadásának formáira vonatkozó felfogását s a vádtottnak ebből folyóan kimondott felmentését tévesnek találja, azért ítélt a rendelkező rész értelmében. A felhatalmazás ugyanis kapcsolatban a sértett hatósági, közhivatalnoki minőségével és a rágalmazásnak az ily sértett hivatása gyakorlására való vonatkozással, oly anyagi jogi szabályon sarkalló kellék, előfeltétel, amely nélkül az egyébként fennforgó rágalmazás nem büntethető. A törvény akarata ezeknél a bűncselekményeknél az, hogy az állam büntetőjogi igényének érvényesítésére vonatkozó felhatalmazást a vád képviseletére egyedül jogosított kir. ügyészség ne egy általános törvényi rendelkezéssel kapja meg, hanem a törvény által ebben az irányban hivatottaknak elismert, megjelölt, államhatalmat gyakorló tényezők által esetenként, külön-külön kinyilvánított módon. A büntető igény érvényesítésére vonatkozó külön akaratnyilvánítások e módját példázóan a Bp. 91. §-a írja körül, mondván, hogy a felhatalmazás akár a kir. ügyészséghez, akár az igazságügyi miniszterhez intézett hivatalos iratban, vagy külön írásbeli nyilatkozatban adható meg. E rendelkezés választást engedő, vagylagos természete azonban a módok minden lehetőségét nem meríti ki, csak a legrövidebb utakat jelöli meg, mert szűkkörű alakisággal egy anyagi jogi szabály érvényesülését lehetetlenné tenni, az állam büntető igényének bírói elbírálását jelentéktelen formával megakadályozni nem akarhatta s nem is akarta. A felhatalmazás megadásának módja és alakiságai tehát a Bp. 91. §-ában nincsenek oly szűk keretben előírva, ahogy az a kir. ítélőtáblai ítélet jogi felfogásából következnék. A perjogi szabály lényege csak az, hogy a konkrét büntető igény érvényesítésére vonatkozó és az arra a törvény által illetékeseknek elismert tényezők által a felhatalmazás formájában kinyilvánított akarat a vád képviseletére kizárólag jogosult kir. ügyészségnek tudomására jusson és ő ezt az akaratot vád formájában a bíróságnál érvényesítve, képviselje ; más egyéb mind közömbös. Közömbös tehát, hogy a felhatalmazásban a rágalmazásnak konkrét esetén kívül az a személy is meg legyen nevezve, aki ellen a bűnvádi eljárás megindítandó lenne ; közömbös és a lényeget nem érintő formaság az is, hogy a megadott felhatalmazás a bíróságon át vagy a sértett utján jut-e a kir. ügyészséghez, sőt közömbös az is, hogy a büntetőjogi szabályok értelmezésében járatlan hatóság a felhatalmazást helytelen fogalmazással a sértettnek adja, mert hiszen nyilvánvaló, hogy az ily felhatalmazás is — ha érvényesíteni akarják — csak a kir. ügyészséghez, a vád képviseletére kizárólag illetékes tényezőhöz kerülhet, amivel a cél el is van érve, mert a felhatalmazást Büntetőjogi Döntvénytár. XV. 8