Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

94 Büntetőjogi döntvénytár. téseért a másik fél szorult helyzetének kihasználásával olyan ellenszolgáltatást követel, köt ki, vagy fogad el, mely — tekintettel az összes körülményekre — a saját szolgáltatásának értékét szembetűnően aránytalanul meghaladja.)) Minthogy a kir. Kúria elnöke szükségesnek tartolta, hogy a kérdéssel a kir. Kúria teljes-ülése is foglalkozzék, azt a Ppé. 74. §-nak 2. pontja és az 59,200/4942. I. M. sz. (I. K. XXI. évf. 42. sz.) rendelet 48. §-ának 2. pontja, valamint — tekintettel arra, hogy az uzsorával kapcsolatos kérdések polgári jogi természetűek is, a 19. §. 2. pontja értelmében a kir. Kúria vegyes teljes-ülése elé utalta. II. A vegyes teljes-ülés- az alulírt napon meghozta a fenti határozatot, amelynek magából a törvényből és a kapcsolatos jogszabályokból levont indokai a következők : Az 4920: XV. tc. 4. §. 3. pontja így szól: Árdrágító visszaélés vétségét követi el: «3. aki közszükséglet tárgyául szolgáló munkateljesítésre vonatkozó szerződésnél, akár mint munkaadó, akár mint munkavállaló, a másik fél szorult helyzetének kihasználásával olyan ellenszolgáltatást követel, köt ki, vagy fogad el, amely — tekintettel az összes körülményekre, különösen a gazdasági élet viszonyaira — a saját szolgáltatásának értékét szembetűnően aránytalanul meghaladja (munkabéruzsora).» Az 4. §. idézett 3. pontjának szövege nem különböztél a munka nemei közt, ennélfogva, mivel a szellemi mimka nemcsak magánjogi, hanem büntetőjogi tekintetben is a munka fogalma alá vonható, „a törvény rendelkezése szellemi munkára is vonatkozik. Éles határvonal egyébiránt szellemi és testi munka közt gyakran meg sem állapítható. A kérdés megoldásánál tehát nem az a döntő, hogy testi vagy szellemi munkáról van-e szó, hanem azt kell vizsgálni, hogy a törvény minden megkülönböztetés nélkül az emberi tevékenységnek bármely téren érvényesülő munkateljesítéseket egyaránt felöleli-e, vagy pedig csak bizonyos körben megnyilvánuló testi és szellemi munkára vonatkozik. Az 4. §. 3. pontjának idézett szövege nem tartalmaz rendelkezést oly értelemben, hogy a testi vagy szellemi munkateljesítésekkel csak bizonyos körben elkövetett árdrágító visszaélések esnek büntetés alá. Ebből első tekintetre arra lehetne következtetni, hogy a törvény az emberi tevékenység minden ágát felöleli, tehát mindennemű testi és mindennemű szellemi munkateljesítésre egyaránt kiterjed. Ámde a törvény magyarázatánál nem szabad az egyes ren-