Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

Büntetőjogi Döntvénytár. 83 ügyminiszter javaslatára anélkül, hogy ennek során a legtávolabbról is adat merült volna fel abban az irányban, hogy a törvényhozó ezzel a rendelkezéssel a szellemi szolgáltatás terén űzött visszaéléseket is megtorolni kívánta volna. A kir. Kúria ítélete szerint ezen álláspont helyességét bizonyítják a törvénynek egyéb intézkedésein felül az uzsorabíróságról és az árdrágító visszaélések esetében követendő eljárásról kiadott 5950/1920. M. E. sz. rendelet 3., 5. és 6. §-aiban foglalt azok a rendelkezések, amelyek szerint a bíróság tagjaiként alkalmazandó ülnökök kizárólag a gazdasági élet anyagi szükségletei tekintetében járatos körből választandók. II. Minthogy ezek szerint az előrebocsátott kérdésben a kir. Kúriának egyfelől II. büntetőtanácsa, másfelől III. büntetőtanácsa ellentétes elvi alapon nyugvó határozatot hozott s a kir. Kúria elnöke a felmerült vitás elvi kérdés egyöntetű eldöntésének biztosítását szükségesnek tartja, az 59,200 1912. I. M. sz. (Ig. Közi. XXI. évf. 12. sz. 411. 1.) rendelet 1. §. 2. pontja szerint jogegységi döntvény hozatalának van helye. III. A kir. Kúria III. büntetőtanácsa B III. 2726/6/1921. sz. határozatát a fentiek szerint arra alapította, hogy az 1920 : XV. te. keletkezésének és megalkotásának körülményeiben, sőt magában a törvényben sem találta meg törvényhozónak arra irányuló akaratát, hogy a törvény a szellemi foglalkozás és segélynyújtás keretében előforduló visszaélések ellenében is védelmet nyújtson. A jogegységi tanács álláspontja szerint azonban a törvény alkalmazásánál s vitás esetekben magyarázatánál a bíróságra nézve főleg és elsősorban magának a törvénynek a szövege irányadó. A törvény keletkezésének és megalkotásának körülményeire, tehát a törvényjavaslat szövegére, a parlamenti tárgyalások anyagára alapított, ú. n. történeti magyarázat egyoldalú és gyakran nem vezet helyes eredményre. Mert a törvényjavaslat csak a törvényszerkesztőknek és a miniszternek, a parlamenti tárgyalások anyaga pedig a parlamenti bizottságnak és felszólalóknak véleményét tünteti fel, amelyre azonban bírói ítélet még akkor sem alapítható, ha ez az előkészítő anyag határozott és becses tájékoztatást tartalmaz is a törvény tervezőjének, vagy a törvényhozónak szándéka tekintetében. Olyan esetben pedig, amikor valamely törvényhely magyarázatára ez az előkészítő anyag semmiféle világos útmutatást nem nyújt, fokozottan kell ügyelni a bírónak arra, hogy a törvényt kizárólag a törvény szövegéből magyarázza. Ezt a szigorú magyarázati szabály kell szem előtt tartani a szóbanforgó törvényhely alkalmazásánál is épen azért, mert a törvény 1. §-ának 3. pontjában foglalt rendelkezés a törvény javaslatában (Nemzet6*